Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Lászlóffy Woldemár: Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában

Vízügyi Közlemények. LXV. évfolyam 1983. 1. füzet FRANCIA ÉS OROSZ KAPCSOLATOK A MAGYAR VÍZÜGYEK MÚLTJÁBAN DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR

1 Az 1867-es kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszakban, amikor a címben jelölt kapcsolatok kialakultak, nemcsak a diplomácia, hanem a művelt néprétegek közötti nemzetközi érintkezés nyelve is a francia volt. Ennek révén értesült elődeink munkásságának eredményeiről a távolabbi világ, és — amint látni fogjuk — magyar szerzőknek a francia szaklapokban megjelent cikkei és francia nyelvű kongresszusi jelentései terelték a cári birodalom szakköreinek a figyelmét hazánk vízügyeire. A címbeli kapcsolatok tehát szorosan összefüggenek, együttes tárgyalásuk szükségszerű. 1. Magyar—francia vízügyi kapcsolatok a 19. században 1.1. Francia hatások vízügyi szakirodalmunk kibontakozásában Kereken két évszázados olaszföldi tündöklés után, amely olyan nevekkel dicsekedhetett, mint Leonardo da Vinci (1452—1519) és Galileo Galilei (1564—1642), a 19. századra a vízi tudományok és a vízépítés terén a franciák vették át a vezető szerepet. Nagy része volt ebben a XIV. Lajos uralkodása idején (1643—1715) megindult erőteljes gazdasági fellendülésnek, amelyet kiterjedt építő tevékenység és jelentékeny közmunkákjellemeznek. Ezek tették szükségessé a Királyi Építészeti Akadémia létesítését (1671), majd a híd- és útépítő mérnökök testületének megalakítását (1716), ill. a tervszerű utánpótlást biztosító Ecole des Ponts et Chausséesnek, a világ első műszaki főiskolájának megalapítását 1747-ben (

Léon 1961, Lászlóffy 1948). A 19. századi Franciaország nemcsak az irodalom és a művészetek központja. Oda igyekeznek látókörük bővítése érdekében a kor mérnökei is. Huszár Mátyás

1 (1. Jegyzetek) a helytartótanács ösztöndíjával hosszabb időt töltött 1809—10-ben Franciaországban. Tudjuk, hogy kapcsolatba került Pronyval (1755—1830), az École des Ponts et Chaussées igazgatójával, Andreossyval, a délfranciaországi vízrendezések vezetőjével és más szakmai nagyságokkal is (Bendefy 1958). A század neves magyar vízimérnökeinek életrajzából (Sárközy 1897, Fodor 1957) kitűnik, hogy többségük megjárta Franciaországot. Bodoki Károlyról

2 olvassuk, hogy „a német és francia irodalom kitűnő termékeiből gazdag könyvtára volt". Öccse, Lajos

3 kormánymegbízásból tanulmányozta Franciaország hajózócsatornáinak építését. Herrich Károlyi.

4 1855-ben a párizsi világkiállításra küldték ki tapasztalatszerzés céljából és „ő volt az első, aki Franciaországból magával hozta és először dolgozta ki nálunk a kultúrmérnökség eszméjét". Zsigmondy Vilmost „az 1878. évi párizsi kiállítás körül szerzett érdemeiért a francia becsületrend lovagkeresztjével tüntették ki." 1 Dr. Lászlóffy Woldemár oki. mérnök, a műszaki tudományok doktora, nyugdíjas.