Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

642 Kovács M. és Tóth L. VI. táblázat A denitrifikáló baktériumok a nádasokban Mintavétel mélysége [m] Örvényesi Balatonfüredi Mintavétel mélysége [m] nádasban a denitrifikáló baktériumok Mintavétel mélysége [m] [db] 0,00-0,01 1,32- 10

2 1,78- 10

7 0,01-0,02 1,66- 10

2 1,69- 10

4 0,02-0,03 1,65- 10

3 0,03-0,04 1,80- 10

4 1,56- 10

4 0,04-0,05 1,43 • 10

6 0,05-0,08 1,59- 10

2 1,43 • 10

2 A tényleges denitrifikáció mértéke a következő volt: örvényesi nádas rizoszférája: 3,02 mmol N

20 m

2/hónap balatonfüredi nádas rizoszférája: 6,82 mmol N

20 m

2/hónap Az adatokból intenzív denitrifikációra lehet következtetni, ami alátámasztja Kiekut h (1978) vizsgálatait a nádasok nitrogén-eliminációjára vonatkozólag. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a szabaddá váló N

2 a vízben oldódik, az élő szervezetek, pl. algák számára felvehető. A N

2 gáz a vízből meghatározott hőmérsékletemelkedés hatására távozik. A balatoni nitrogénmérleg alakulása szempontjából fontos lenne tanulmányozni a nádas-zónában a denitrifikációt és meghatározni a tó vizéből ténylegesen távozó N

2 mennyiségét, a különböző minőségű nádasokban. Ha ez valóban jelentős, akkor a „tóművelés" során a legnagyobb hatásfokot mutató nádasok kialakítására kell törekedni. A denitrifikáció általában anaerob körülmények között megy végbe, a nitrát redukciója N

2-vé olyan szervezetek közreműködésével történik, amelyek szervesanyagot oxidálnak és a nitrátot elektronakceptorként használják. Ha azt akarjuk, hogy a denitrifikáció lényeges tényező legyen a nádas N-eltávolításában, akkor az N

2-nek minél előbb a légkörbe kell kerülnie azért, hogy nehogy nitráttá alakuljon, vagy újra megkötődjék. Ha pl. anaerob üledék felett a víz oxigéntartalma nagy, akkor a felfelé mozgó N

2 nem kerül kellő mennyiségben a légtérbe. Ezért elméleti meggondolás alapján (sajnos kísérleti eredményeink még nincsenek) az üledék feletti víz oxigén tartalmának kicsinek kell lennie, ezt pedig csakis a zárt állományú nádasokkal tudjuk biztosítani. A balatoni nádasok szerepe a nitrogén eltávolításban a következő: — meghatározott mennyiségben beépül a növényekbe, ahol meghatározott időre (legalább a vegetációs időszakra) megkötődik; — az üledékben szerves nitrogén formájában rögzítődik; — a denitrifikációval gáz formájában távozik. 3.4.2. Foszfortartalom. A szennyvízzel nem terhelt partszakaszok nádasának üledékében az összes foszfor mennyisége 0,03—0,08% között változik (I—IV. táblázat). A balatonfüredi szennyvízcsatornánál az üledékből 0,07—0,48% összes foszfor volt kimutatható (V. táblázat). A parti zóna nádasa és annak üledéke fontos szerepet játszik a tó vizének foszforeltávolításában: — a parti zóna növényei szervezetükbe jelentős mennyiségű foszfort építenek be, amelyet, legalább egy vegetációciklus idejére a biogeokémiai körforgásból kikapcsolnak.