Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

628 Ligeti László 8. ábra. A Kis-Balaton 1852—56-ban Рис. 8. Малый Балатон в период 1852—56 гг. Fig. 8. The Kis-Balaton area in 1852—56 Bild 8. Der Klein-Balaton zwischen 1852 und 1856 éppen ezért figyelemre méltók a változások, bár sajnálatos, hogy a két térkép csak részleteket ábrázol a Kis-Balatonról. Ebből is meg lehet viszont állapítani, hogy a Kis-Diás és Diás-sziget és a Balaton közötti szakasz erősen sekélyesedik. Az 1880-as évek végétől a Zalavölgyi Lecsapoló Társulat megkezdi a szükségnek megfelelően, fokozatosan a Zala medrének kiásását a Kis-Balatonon keresztül. Ezt a térkép egy aránylag keskeny folyómederhez hasonló „vezérárokként", a „Balaton folyása" megjelöléssel látja el. Ugyanakkor a Vörs feletti öbölrész, ami az előző felvételen még nyílt víztükör, teljesen benádasodik. Diás-szigeten átfektetett É—D-i szelvénynél 7—800 m-rel, a Vörs feletti öböl (halastó) szelvényben 900—1000 m-rel szűkült le a víztükör. Itt és így kezdődik a tulajdonképpeni vízi mérnöki beavatkozás a Kis-Balaton területén — a természetes feltöltődés miatti kényszerből. Az 1896-os felvétel (11. ábra), mely az 1886. október 9-én ismételten újjáalakult Zalavíz Lecsapoló Társulat terve, pontos felmérésen alapszik. Ebből világosan látszik, hogy a kétoldali regresszió következtében a nyílt víztükör durván a felére csökkent. Diás-szigettől keletre eső tőrész teljesen eltűnik, de eltűnt az Ingó és Kerék-láp közötti csatorna is, és a Kerék-láp újabb területeket hódít el a nyílt víztükörből. Különben ez a térkép jól összevethető a 6. ábrán láthatóval. A Kis-Balaton változása megkezdődött és a felgyorsult folyamat kérlelhetetlenül halad előre. Míg 1836—96 között mintegy felére csökkent a nyílt víz területe, addig 1942-ig az 1896-os állapotnak mintegy tizedére (12. ábra). Szőke-Denes Csákány I VK. 834 79 ±1 1