Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
4. füzet - Nagy László: A Duna-szabályozás fejlődése
A Duna-szabályozás fejlődése 577 1. A Duna hasznosítása A Duna Magyarország feletti szakaszán a folyami duzzasztóművek építése 1927ben, az NSZK-beli Kachlet-erőművel indult meg és az 1950-es évek elején vált a teljes szakasz csatornázását előirányzó átfogó és folyamatos programmá. A bajor és az osztrák szakaszra kidolgozott csatornázási program eredetileg összesen 41 folyami duzzasztómüvet irányzott elő, ezek közül 29 már megépült. A Kelheimnél (2414 fkm) leágazó Duna—Majna—Rajna-csatorna feletti (dunai) vízlépcsők hajózsilipek nélkül, csak energiahasznosítási célból épültek, illetve épülnek. A Kelheim alatti valamennyi vízlépcső hajózsilippel együtt készült és többségük (az osztrák szakaszon valamennyi) energiahasznosítást is szolgál. A Magyarország alatti Duna-szakasz csatornázásához a morfológiai adottságok, főként a lényegesen kisebb mederesés. miatt jóval kevesebb vízlépcső építhető. Az 1972-ben üzembe helyezett jugoszláv—román együttműködésben épült Vaskapu-vízerőmű, amely — a volgaiak után Európa legnagyobb vízlépcsője a Dunán egészen Újvidékig, a Tiszán pedig a Novi Becsej-i vízlépcsőig visszaduzzaszt, növeli a kisvízi vízmélységeket és csökkenti a zuhatagos szakasz áramlási sebességét, jelentékenyen javítja ezzel a hajózás lehetőségeit. Az Alsó-Duna csatornázásának folytatásaként a közelmúltban Turnu Severinnél elkezdődött a Vaskapu II. erőmű építése, amelyet a bolgár—román szakaszon a 600 fkm közelében a Turnu Magurele-vízlépcső követ. Az Alsó-Duna csatornázását a torkolati szakasz hajózási viszonyait javító Duna—Feketetenger (Cernavoda) csatorna teszi majd teljessé. A csatorna, amely a hajózó út rövidítésén és állandósításán kívül a dobrudzsai száraz területek számára kedvező öntözési feltételeket is nyújt, rövidesen elkészül. A vízgazdálkodási kerettervekben és a KGST komplex programban kidolgozott megoldások szerint a magyarországi Duna-szakasz csatornázása — az osztrák és jugoszláv tervekkel is összehangolva — zárt vízlépcső lánccal valósul meg. Ennek elemei: — a magyar—csehszlovák közös, illetőleg a Szob--Budapest közötti Duna-szakaszon a gabcíkovo-nagymarosi vízlépcsőrendszer (GNV); — a Budapest alatti szakaszon az adonyi folyami vízlépcső; — a fajszi folyami vízlépcső, valamint — a Fájsz alatti Duna-szakasz csatornázását a vaskapui vízerőmű bögéjéhez csatlakozó jugoszláv területre eső vízlépcsővel célszerű megvalósítani. A koncepcióban részletes feltárásokkal és vizsgálatokkal előkészített a GNV terve, míg a többit — a Fájsz—Budapest alatti szakasz fejlesztésével együtt — csak vázlattervi szinten dolgozták ki. 2. Tervezési és építési tapasztalatok A gabcíkovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer terveinek elkészítéséhez, az építési organizáció előkészítéséhez, valamint a megvalósítás egyes munkafázisaihoz a Duna osztrák és bajor szakaszán létesülő vízlépcsők, valamint a Duna—Majna—Rajna-csatorna egyes műtárgyai is kedvező alapot, hasznos tapasztalatot szolgáltattak. A Duna—Majna- Rajna viziút műszaki kiépítését a várható forgalom igényeire és a lehető legnagyobb biztonságra törekvés jellemzi. A csatornaszelvény lehetővé teszi a bögékben való gyors közlekedést, a hajók egymás melletti elhaladását és előzését. A legkedvezőbb szelvény víztükör szélessége 55 m. az oldalrézsűk hajlása I : 3 és a vízmélység 4.25 m. A vízlépcsőket 25 m magasságig zsilipekkel hidalják át. A magasabb vízlépcsőknél hajóemelők építését irányozták elő.
