Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Haszpra Ottó: A Dunakiliti duzzasztómű és a szigetközi talajvíz

544 Haszpra Ottó ban csak multidiszciplináris alapon, optimumkereséssel határozható meg. A mezőgazdaság, az erdészet és a környezetvédelem valós érdekei veendők elsősorban figyelembe. — A hullámtéren az átlagos talajvízszint-süllyedés még a beszivárogtató ágakkal közrevett szigeteken is jelentős, 2 m-t is elér vagy meghalad. Ezt megakadályozni csak igen sűrű és nagy vízigényű másodlagos beszivárogtató hálózat létesítésével lehetne, de a fedőréteg vízellátására időnkénti elárasztás is megoldást jelenthet. A hullámtér alsóbb szakaszán a medrektől viszonylag kis távolságban levő területeken az "árapály"-jelenség magasabb talajrétegeknek is mindennapos átnedvesítést biztosít. — A beszivárogtató rendszer árvíz idején szivárgóként gátolja a talajvízszín káros emelkedését és általában szezonális talajvízszint-szabályozásra is használható. — A szivárgócsatornát (övcsatornát) mindenképpen meg kell építeni, mert az üzem kezdeti időszakában feltétlenül szükséges, a beszivárogtató rendszer alkalmazhatóságához viszont olyan mederkarbantartási technológiát kell kifejleszteni, amely sok évtizedes távlatban is képes fenntartani a mederfenék eredeti áteresztő-képességét. Ezzel kapcsolatban — a tározóra és a beszivárogtató rendszerre vonatkozóan egyaránt — alaposan fel kell tárni mindazokat a kolmatációs és kéregképző jelenségeket, ill. az azokat kialakító és befolyásoló fizikai, kémiai és biológiai hatásokat, amelyek végső soron a mederfenék belépési ellenállásának növekedését okozzák, ami az egész régióban talajvízszintsüllyesztő hatású. — A Duna jobb parti (magyar oldali) talajvízmozgás megváltozását (szintek, hozamok stb.) permanens esetekre a vizsgálat jól feltárta és a vizsgált esetek közti interpoláció és becslés segítségével a közbülső esetek és a nem permanens állapotok (csúcshatás) is jól előrejelezhetők. Ez vonatkozik a jobb parti csatornákban, vízfolyásokban jelentkező ki- és beszivárgásokra is. — A vizsgálatok alapján nem lehet megállapítani magának a tározónak, valamint a Duna alvízi főmedrének és bal parti mellékágaknak a szivárgási vízmérlegét, mivel azt a Duna bal parti szivárgás is jelentősen befolyásolja. — Teljes képet a rendszer szivárgási veszteségeiről és annak befolyásolhatóságáról csak a Duna bal és jobb parti régióját együttesen tartalmazó modellen lehet kapni. Ezt a vizsgálatot — akár egyszerűsített feltételekkel is — feltétlenül javasoljuk. — A meghatározott talajvízszintek érvényesek akkor is, ha a térség átlagos szivárgási tényezője eltér az alapul vett 200 m/d értéktől, feltéve, hogy az anizotrópia tényező változatlanul 4. — Változatlan anizotrópia tényező esetén a szivárgó hozamok a szivárgási tényezővel egyenesen arányosak. Változatlan vízszintes szivárgási tényező esetén az anizotrópia tényező növekedése a hozamok csökkenését eredményezi és fordítva, de ez az összefüggés a fordított arányosságnál enyhébb és a hely függvénye. — Az idealizált szeletvizsgálatok alapján hozott döntések előtt mindig alaposan mérlegelni kell az alkalmazás helyének háromdimenziós viszonyait. — A szivárgócsatorna medrének stabilitása a megadott szeletvizsgálati eredmények alapján biztosítható ott, ahol a csatorna a fedőréteget áttöri. Ha azonban a fedőréteget nem töri át, a meder stabilitásának és a mögöttes terület védelmének kiegészítő szivárgó kutakkal való biztosítása nem látszik járható útnak, illetve igen nagyszámú, nagyfelületű kutat igényelne. Ennél a fedőréteg áttörése (mélyebb kotrással) az esetek nagy részében valószínűleg olcsóbb. A csatorna hossza mentén igen rövid áttöretlen fedőréteg is nagy piezometrikus szintemelkedéssel jár. — Hasznos lenne a vizsgálatok kiegészítése a rendszeren kívül eső meglévő és tervezett szigetközi belvízcsatornák öntözési és egyéb talajvíz-kivételek és a gabcíkovói alvízcsa-