Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Haszpra Ottó: A Dunakiliti duzzasztómű és a szigetközi talajvíz

A dunakiliti duzzasztómű és a szigetközi talajvíz 539 talajvízszint, vagyis a belvíz felfakadás veszélye jelentékenyen csökken, a nem permanens jelleg folytán pedig még alacsonyabb szintekre kell számítani. Itt meg kell jegyezni, hogy a vizsgálatok nem tartalmazták a Szigetközben megépült, vagy tervezett egyéb belvízcsatornák — szintén kedvező — hatását. Az /. táblázatban részletes kimutatást adunk az egyes medrek ki-, vagy beszivárgó vízhozamáról, felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy a tározó és a régi Duna-meder a szlovák oldallal is szivárgási kapcsolatban van. A magyar oldali medrek szivárgási hozamát ez nem befolyásolja. 5. A Dunakiliti alatti hullámtér és a régi meder A Szigetköz mentett területének jelentős részén a beszivárogtatás a talajvízszint helyreállítására (sőt ha kell, évszakos szabályozására is) alkalmas, a régi Duna-meder közelsége miatt azonban a hullámtéren a talajvízszint természetes állapotának fenntartásáról nem lehet szó. Ebben a keskeny sávban a talajvíz szintje a Duna felé meredeken esik. A hullámtéren még a szigetszerűen körülcsatornázott területek talajvízszintje is igen alacsony, a szigetek közepe táján 2 m-rel is alacsonyabb a csatornák vízszintjénél. Ezen a területen tehát vagy egy beszivárogtató finomhálózat, vagy a terület időnkénti elárasztásajelenthet megoldást, ha a jelenlegi fafajtákhoz ragaszkodunk. A szükséges szivárgási számítások természetesen elvégezhetők, és ha igény van rá, valószínű, hogy műszakilag a fedő talajréteg vízellátása itt ugyanúgy megoldható feladat, mint a régió egyéb területein magának a talajvízszintnek a tartása. A talajvízszint általános, de elsősorban hullámtéri emelésére elhangzottak olyan javaslatok, hogy a régi Duna-mederbe az Egyezményes Terv szerinti 50 és 200 m

3/s közötti érték helyett 500 m

3/s-ot kellene engedni. A felső határhoz (200 m

3/s) való igazodás — a VÍZITERV adatai szerint — az előbbiekben tárgyalt 50 m

3/s-os állapothoz képest kb. 0,80...0,90 m-rel magasabb szintet eredményezne a régi Duna-mederben, az 500 m

3/s-ra emelés pedig további 1 m-es emelkedést jelentene (Haszpra—Gáspár 1976). A 200 m

3/s-ra való szabályozás megvalósíthatónak látszik, az 500 m

3/s azonban az energiatermelést jelentősen csökkentené. Az utóbbi értékre való áttérés tehát gazdasági okokból megvalósíthatatlan, egyébként szükségtelen. Megjegyezzük, hogy ha a duzzasztómű nyílásain egyáltalán nem engednek át vizet, a szivárgásokból a régi Duna-mederbejutó viz a duzzasztóműtől 4...5 km-es távolságban már meghaladja az 50 m

3/s-ot (mivel a duzzasztó műtárgy közvetlen környezetében tehát a szivárgócsatorna közvetítése nélkül koncentráltan több, mint 30 m

3/s az átszivárgás) és Palkovicovónál már valószínűleg 150 m

3/s körül lesz. Egy esetleges Dunakiliti kis erőtelepen további 50 m

3/s-ot eresztve át, elérjük az Egyezményes Terv élővízhozamának felső határát. Ezzel átlagosan mintegy 0.30 m-rel emeljük a Szigetköz talajvízszintjét és így a rendelkezésre álló beszivárogtatási hozam valamivel nagyobb területen fejthet ki kedvező hatást. 6. A Dunakiliti feletti (tározóbeli) hullámtér A tározóból a talajba való beszivárgás a főmeder és mellékágai fenekén át a legintenzívebb, mivel a hullámtéri fedőréteg szivárgási tényezője csak mintegy ezredrésze a homokos kavics összlet (vízszintes) szivárgási tényezőjének. A fedőrétegen keresztül is van azonban jelentős szivárgás. A tározó magyar oldali hullámterének területe ugyanis 15 km

2 körül van, a fedőréteg vastagsága pedig átlagosan kb. 2 m, végül a meder 5 VÍZÜGYI К 4