Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Major Pál: A Szigetköz talajvíz helyzete

528 Major Pál Felhasználva az 1. ábra helyszínrajzán látható adatokat, megszerkeszthető volt a 2. ábra szerint a fedőréteg feküjét meghaladó talajvízszintek %-os gyakoriságának területi általánosítása. A 2. ábrából láthatjuk, hogy a 0%-ot jelentő vonal alatti területeken 10 év átlagában a tenyészidőszakban a talajvíz szintje soha nem érte el, mindig alatta maradt a fedőréteg alsó síkjának. Ezeken a területeken tehát a vízlépcső üzembe helyezése után előálló talajvízszint-süllyedés következtében sem várható károkozás. Két gyakorisági vonal közé eső területet úgy kell értelmeznünk, hogy pl. a 0 és a 20%-os vonalak közé eső területeken a 10 év átlagában a tenyészidőszakban 2 éves időtartamban éri el a talajvíz szintje a fedőréteg alsó síkját, vagy haladja azt meg. A 100%-os vonal feletti területeken a talajvíz szintje mindig a fedőrétegben helyezkedett el. A károkozás mértékével kapcsolatban két körülményre kívánunk rámutatni. — A várható károkozással kapcsolatban a legkedvezőtlenebb területek nyilván a 100%-os vonal feletti területek. Ezeken belül azonban — különösen az árvédelmi töltések környezetében —jelentős nagyságú fakadóvizes, savanyúfüves területek, tehát mezőgazdaságilag kevésbé értékes területek vannak. Ezeken a területeken a talajvíz szintjének csökkenése mezőgazdasági szempontból nyilvánvalóan kedvezőnek ítélhető. — A rendelkezésünkre álló terméseredmény-feldolgozás (Csatai 1970) alapján nem találtunk különbséget két olyan terület gyenge, átlagos és jó terméseredményei között, ahol az egyik sohasem kaphatott a talajvízből utánpótlást, a másik területen viszont a talajvíz szintje mindig a fedőrétegben volt, bár az összehasonlított területek talajminősége azonosnak volt mondható. 4. A nedvességmérés adatainak értékelése A Szigetköz területén levő 8 nedvességmérő állomáson a méréseket általában havi gyakorisággal végeztük, 0,20 m-es lépcsőkben határoztuk meg a talaj nedvességtartalmát. Ezek közül a 3. ábrán a dunakiliti 7101. sorszámú, a 4. ábrán a halászi 7108. sorszámú kút menti nedvességeloszlást ábrázoltuk. A szigetközi nedvességmérési pontok elhelyezkedése a 2. ábrán látható. A nedvességeloszlási ábrákból kiderül, hogy Dunakiliti esetében a minimális nedvességtartalom 0,80 és 1,20 m között jelentkezik, és alig változik. A változást efölött — tehát a növényzet gyökérzónájában — a csapadék beszivárgása okozhatta. A talajvíz szintjének változása növelte ugyan a fedőréteg alsó részében a nedvességtartalmat, ennek hatása azonban az ábrák szerint a felszíntől számított 0,80—1,20 m-es mélységhatár felett nem vehető észre. Ugyanez mondható el a halászi nedvességszelvények esetében is. A nedvességszelvények alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy olyan fedőrétegek esetében, amelyek hasonló nedvességeloszlást mutatnak, a fedőréteg felső szintjének, a termőrétegnek, önálló vízháztartása van, és a kapilláris emelkedés kis sebessége miatt a talajvízből a nedvességpótlás nem számottevő a növényzet gyökérzónájában. 5. Összefoglalás A szigetközi talajvíz jelenlegi helyzetének részletesebb feltárása a Szigetközbe telepített 51 db talajvíz-megfigyelő kút és 8 db talajnedvesség-mérő állomás adatai alapján megtörtént. A mérési eredmények alapján — a fedőréteg vastagságának figyelembevételével — ki lehetett jelölni a vízerőmű-rendszer megépítése után a kedvező és kedvezőtlen