Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Varga István: Vízlépcsők dinamikus gazdasági értékelése

Vízügyi Közlemények. LXVI. évfolyam 1983. évi 4. füzei VÍZLÉPCSŐK DINAMIKUS GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE A vízfolyások komplex hasznosításának egyik hatékony eszköze a vízlépcsőzés. Megvalósításában a társadalmi-gazdasági élet számos területe válhat érdekeltté. Ezek közül a leggyakoribbak az energetika, közlekedés (hajózás), vízkár-elhárítás (árvízvédelem, vízrendezés), ipari és kommunális vízellátás, vízkészlet-gazdálkodás, környezetfejlesztés (üdülés, sport), a környezetvédelem (vízminőség), hal- és vadgazdálkodás stb. Megvalósításukra vonatkozó döntés azonban rendkívül jól megalapozott, műszaki-gazdasági-társadalmi-politikai elemzésekre támaszkodó, megbízható döntéselőkészítést igényel, mert — építésük költségigényes, a társadalom anyagi áldozatait igényli; — élettartamuk nagy, ezért hosszú távon befolyásolják a társadalmi-gazdasági körülményeket, célkitűzéseket. Minthogy egy beruházás társadalmi haszna a jövőben jelentkezik, nem lehet közömbös a döntés szempontjából, hogy változnak-e a gazdasági körülmények a létesítmény élettartama alatt, és ha igen, milyen mértékben? Hogy egy vízfolyás vízlépcsőzésével kapcsolatban az érdekelt ágazatok közül melyek az elsődleges haszonélvezők, ill. mely ágazatok érdekei kerülnek előtérbe, nemcsak az adott ország társadalmi-gazdasági viszonyai, hanem a világgazdasági helyzet és várható tendenciái is befolyásolják. Ennek talán legtipikusabb példája a vízenergia-hasznosítás területén bekövetkezett szemléletváltozás (Sóvári 1981). A világ villamosenergia-termelési viszonyaiban az elmúlt évtizedben jelentős változások következtek be az energiaigény növekedése, főleg pedig az 1973. évi olajárrobbanás hatására. A kieső olajtüzelésű erőmüvek pótlására, mivel az atomenergia rohamos előretörése ellenére sem tudott lépést tartani az energiaigény növekedésével, a figyelem világszerte újból a hagyományos energiahordozók, köztük a folyamatosan megújuló és a környezetet nem szennyező vízenergia felé fordult. Az olajárak mintegy hússzorosára való emelkedése magával hozta a gazdaságosan hasznosítható vízerőkészletek újraértékelését is, ami olyan jelentős készletek hasznosításához vezettek, amelyekre eddig gondolni sem lehetett (Kertai 1983). Az 1980. évi Energia Világkonferencia megállapítása szerint a világ vízerökészleteit a következő számokkal lehet jellemezni (Kertai 1983): Elméleti vízerőkészlet 44 280 TWh/év Műszakilag hasznosítható vízerőkészlet 19 390 TWh/év Hasznosított vízerőkészlet 3 207 TWh/év DR. VARGA ISTVÁN

1 1. Nemzetközi áttekintés Építés alatti vízerőkészlet Tervezés alatti vízerőkészlet 1 090 TWh/év 2 120 TWh/év 1 Dr. Varga István oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vízépítési Tanszék adjunktusa.