Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Breinich Miklós-Nagy László-Szántó Miklós: A dunai vízlépcsőrendszer koncepciójának kialakulása

A dunai vízlépcsőrendszer koncepciójának kialakulása 491 a II. táblázat folytatása Változat száma A műtárgy Duzzasztás! szint [m t.sz.] Megjegyzés Változat száma neve helye szelvénye [fkm] [cskm/fkm] Duzzasztás! szint [m t.sz.] Megjegyzés 19. jobb parti üzemvízcsatornás vízerőmű duzzasztómű erőtelep Bratislava Cikolasziget 1864 27,0/1836 136,0 135,9134,8 (2000 m

3/s) ki: 1862 vi: 1814 h:48,5 20. jobb parti üzemvízcsatornás vízerőmű duzzasztómű 1. erőtelep 2. erőtelep Bratislava Feketeerdő Hédervár 1864 23,0/1840 40,5/1821 136,0 135.9134,9 125,9124,9 (2000 m

3/s) ki: 1862 vi: 1804 h: 58,0 21. folyami vízerőmű Visegrád 1696,5 108,5 (2500 m

3/s) Jobb parti egységes erőtelep 22. folyami vízerőmű Komárno 1772 112.0 (2400 m

3/s) 23. folyami vízerőmű Visegrád 1696,5 108,5 (2500 m

3/s) Két részre osztott erőtelep 24. folyami vizerőmü Visegrád 1696,5 108,5 (2500 m

3/s) Pillérekre osztott erőtelep 25. folyami vízerőmű Nagymaros 1696,5 108,5 (3000 m

3/s) Jobb parti egységes erőtelep részletesen vizsgálta a vízlépcső elhelyezését Chlaba és Nagymaros, illetve Vác és Budapest közötti szakaszon. A tervezés következő időszakában 1955—58 között, a magyar és csehszlovák tervezők igen részletesen értékelték a korábban végzett munkálatokat és további változatokat dolgoztak ki (III. táblázat). A Duna pozsony—budapesti szakaszának komplex hasznosítására irányuló tervezés igen jelentős állomása volt, amikor 1958-ban a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánybizottságai kiválasztották azokat a változatokat, amelyeket a továbbiakban vizsgálni szükséges és megállapodtak, hogy a további munkát egyeztetett alapadatok szerint közösen végzik. Mindkét állam tervezői és kutatói által részletesen vizsgált változatok közül 2 vízügyi к. i