Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
470 Könyvismertetés a megváltozott vízrendezési igényt, a szántóföldi táblát alapegységnek tekinti, meghatározza a levezetési víztöbbletet, az agronómiai használati értéket, a mezőgazdasági üzemet, mint vízháztartási komplexumot, a vízérzékenységet és víztűrőképességet a táblán, továbbá a kiszolgáló területelemek vízforgalmi helyzetét. A második alfejezet: Talajjavítás a táblán belüli kiegyenlített vízforgalom kialakítására, melyen belül tárgyalja az eltérő vízforgalmú talajfoltok táblán belüli kiegyenlítését. A harmadik alfejezet: A nagytérségi vízrendezés agronómiai alapjai, azaz a levezetési érték meghatározása agronómiai alapon, az öntözött és meliorált területek talajkategória-módosulása és a lefolyásérték alaptáblázatának összeállítása. A nagy-, illetve kistérségi levezetöhálózatok kölcsönhatása és egysége alföldünkön (Dr. Oroszlány István). A szerző ismerteti a növénytermesztés vízrendezéssel szemben jelentkező mai és várható új igényeit. A fejezet előzetes megfontolások alapján részletes elemzést ad az alföldi kistérségek hidrológiájáról, bemutatja a mai helyzetet, részletesen vizsgálja a különböző vízszállító elemeket és a táblát, az üzemi elvezető-liálózatot és a befogadót. Kitér a szerző az ún. alsó és felsőirányítás problémáira. Az utolsó alfejezetben rögzíti a fejlesztés irányát. A sík vidéki térségek belvízjelenségeinek matematikai modellezése (Dr. Ijjas István). A szerző bemutatja a külföldön és hazánkban síkvidékre alkalmazott ún. vízgyűjtő modelleket. Ezekkel a modellekkel lejátszható a különböző hidrometeorológiai helyzetekben kialakuló felszíni összegyülekezés teljes folyamata a számítástechnika és rendszerelemzés alkalmazásával. Bemutat négy külföldi és három hazai modellt. Részletesen elemzi a vízkormányzáshoz készült BME modellt, mely már költség- és kárfüggvényeket is tartalmaz. Végül kitér a rendszermodellezés alkalmazásának hazai és külföldi tapasztalataira. Vízrendezési feladatok a táblán ( Dr. Szinay Miklós). Az első alfejezet a mezőgazdasági területek rendezési elvét tárgyalja. A második a felszíni lefolyás rendezésével, ezen beiül a tereprendezéssel, illetve terepfelszín alakítással foglalkozik. A harmadik alfejezet a talajban mozgó víz rendezését tárgyalja, mely a vízháztartás jellemző paramétereit mutatja be három- és kétfázisú zóna esetében. A következő alfejezet a vízkormányzás műtárgyait írja le röviden, az ötödik a talajcsövezés műszaki paramétereinek meghatározását taglalja igen részletesen, majd foglalkozik a talajcsőhálózat kivitelezésével, üzemelésével és karbantartásával. A földmedrű csatornák gépi karbantartása ( Dr. Gerencsér Árpád). A szerző tárgyalja a karbantartás feladatait, a csatornák kategorizálását, majd áttekintést ad a gépi karbantartás fejlesztéséről. Bemutatja az alkalmazott gépparkot, a gépi karbantartás szervezését, majd a karbantartás kémiai és biológiai módszereit. A vízrendezés gazdálkodási, szervezési és ökonómiai kérdései ( Dr. Kiss Károly). A kézikönyv nyolcadik fejezetét három alfejezetre bontotta a szerző. Az első alfejezetben a víz szerepét írja le a mezőgazdasági vállalatok gazdálkodásában. A második alfejezet a vízrendezés gazdasági indítékait, a várható gazdasági eredményt és terheket körvonalazza, a harmadikban pedig a vízrendezés hatékonyságáról ír. A gazdasági hatékonyság megállapítására egy ún. hatékonysági mutatót használ, melyet összehasonlít annak normatív értékével. A mezőgazdasági üzemi vízrendezés szakigazgatási kérdései és főbb elvei ( Dr. Horváth JenőDr. Varga József). A kilencedik fejezetet hat alfejezetben tárgyalják a szerzők, mely a következőket tartalmazza: az üzemi vízrendezés szakigazgatási értelmezése, szükségessége és népgazdasági jelentősége , fejlődése és állami irányításának kialakulása. Jogi szabályozás, az üzemi vízrendezés módszereinek szakigazgatási alapelvei és az üzemi vízrendezés (melioráció) jelenlegi helyzete és fejlesztésének feladatai. A nagytérségi vízrendezés múltja és jövője hazánk sík vidéki területein ( Soltész József). A tizedik fejezet szerzője történelmi áttekintést ad a vízrendezésről, bemutatja az ár- és belvízmentesítés előtti magyarországi állapotokat, majd kimutatást ad az állami főművekről (1980) és a fajlagos kiépítések, a kapacitások (szivattyútelep, tározás) növekedéséről. Bemutatja a jelenlegi helyzetet, а fejlesztési módszereket és célokat, majd a belvízrendezés kutatási és fejlesztési feladatait tárgyalja. A fejezeteket válogatott, mintegy 60 alapvető műből álló irodalomjegyzék követi. A különböző területeken tevékenykedő szerzők sajátos, tehát más-más nézőpontból - és egymástól eltérő tartalmi mélységben - tárgyalják a síkvidéki területek vízrendezésének alapvető kérdéseit. A szerkesztő érdeme, hogy meghagyta az egyes fejezetek önállóságát, mert így lehetőséget
