Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

3. füzet - Kontur István: Belterületen keletkező felszíni víz számítása

412 Kontur István S(t) = h*(t)-V(t) = i*t— j Q(x)dx. (25) Figyelembe véve, hogy Q(t) О, mm 1

Г 5(0 [mm] =J /- L f

e-Y(t-t

0)Y = / [mm]. ы(/) ha ha . e-Y(t-T)^ h

a a tározott vízmennyiség t<t n t

0<t<T (26) r> r. A tervezési gyakorlatot itt is a vízgyűjtőn tározott vízmennyiség maximuma érdekli, vagyis az, hogy milyen maximális vízborítással kell számolni, ha ezt a tározott vízmennyiséget egyenletesen elosztva képzeljük a vízgyűjtőn. Természetesen a tározott vízmennyiség t= Г időpontban lesz maximális, mert egytározós lineáris rendszerről van szó: = L[ie-r(T-t„>] = i*

T{

x . -х(27) ahol alkalmaztuk a már korábban bevezetett jelöléseket. Mivel a felszínen lefolyó csapadékmennyiség éppen l=i* (T—t

0) = /* X, így a tározott vízmennyiség maximuma a teljes, lefolyó csapadék arányában: S

ma

x _ i*f(\-e-i

) _ ~l (28

) Ez az összefüggés jól mutatja, hogy vízgyűjtő felszínén tározódott maximális vízmennyiség ami az elöntések számítása szempontjából fontos - a teljes lefolyó csapadékmennyiség arányában számolható, annak éppen (1-е )/X szorosa: 1 X I [mm], (29) ahol a X = x/f = (T— í

0)/F a hatékony csapadék időtartamának és az átlagos lefolyási időnek a hányadosa. X kis értékei esetén ez a szorzótényező nagy, sok a tározott vízmennyiség pl. À = 0.1 esetén 0.9516 az értéke, de X = 1 esetén is 0,63212, X növekedésével a tározott vízmennyiség fokozatosan csökken. További vizsgálatok tárgya, hogy a fentiekben számolt maximális átlagos elöntésből a domborzati és víz-összegyülekezési viszonyoknak megfelelően, hogyan lehet a terület egyes részeire jellemző kritikus elöntési értéket számolni, ami a fenti vízborítási értéknél egyes helyeken természetesen nagyobb és igy mértékadó. Végezetül még egyszer felhívjuk a figyelmet arra. hogy mint azt a bevezetőben is említettük, az előbbi számítások a p valószínűségű (visszatérési idejű) Q(t) árhullámot (17, 18) és ßmax tetőző árvízhozamot (22b), vagy S(t) tározási idősort (26) és S

m.

M maximális tározott vízmennyiséget (29) adják meg а Г időtartamú és p valószínűségű modellcsapadékból, feltételezve. hogy ez a két valószínűségi érték megegyezik. Továbbá az is látható, hogy a Tidőtartam felvételére vonatkozóan ez az eljárás semminemű korlátozást nem tartalmaz. így a tetőző vízhozam és a maximális tározott vízmennyiség is a T modell eső időtartamúnak függvénye. A T=Tcsak mint nem rossz átlagérték tekinthető, Q

m

m(T) és S

m.

M(T) függvények előállítása, vagyis különböző T értékekre való számítás vezethet eredményhez.