Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
3. füzet - Kontur István: Belterületen keletkező felszíni víz számítása
410 Kontur István A hagyományos utat követve az átlagos levonulási időt a levonulási úthossz (L) és az átlagos levonulási sebesség (v) alapján számíthatjuk: t=j- (20) Mint ismeretes, akár az átlagos levonulási idő. akár a sebesség megbecsülése nem könnyű. Használhatjuk az alábbi eléggé elterjedt empirikus összefüggést: ahol T - az átlagos levonulási idő órában; L - a levonulási úthossz km-ben; / - a levonulási szakasz terepesése m/km-ben, illetve %o-ben; a és b - tapasztalati tényezők: Természetes vízgyűjtő: a = 8 Jól kifejlett vízhálózat: a = 5 Részleges csatornázás: a = 3 Jól csatornázott sima felület: a = 2 20, è = 0,42 8, b = 0,45 5, b = 0,50 3, 6 = 0,52 A tervezési gyakorlatban az esetek nagy részében nincs szükségünk a teljes árhullámképre, csupán a maximumra. A (17) alakú egységárhullám felvételénél bizonyíthatóan t= Г időpillanatban van a maximum, vagyis: Q m M = 21,m*A(\-e-« y-^) [m 3/s]. (22a) Korábban T = T— Г 0 jelölést alkalmaztunk, vezessük be az alábbi X = y(T-t 0) = z- (23) dimenzió nélküli mennyiséget, ami a lefolyást képző csapadék időtartama (т) és az átlagos levonulási idő (f) arányát fejezi ki. (X lehet 1-nél kisebb és nagyobb szám is, de mindenképpen pozitív). így a tetőző vízhozam: Q^ = 21,m*A(\-ey) [m 3/s]. (22b) A (22b) összefüggés azt mutatja, hogy a vízgyűjtőn való tározódás következtében a lefolyó csapadékból egy (1 csökkenő tényező útján kapjuk a tetőző vízhozamot. A csökkentés mértéke a lefolyásra kerülő csapadék időtartama és a lefolyási idő viszonyától függ. Az (1 — e~ x) érték l-hez közel van, ha az eső időtartam hosszú és a lefolyási idő rövid. A tetőző vízhozam tehát csökken, ha a lefolyást képző csapadék időtartama (t) csökken és/vagy ha a lefolyási idő (?) nő. Természetes, hogy ha x csökkentését Г modell eső időtartamának csökkentésével érjük el, akkor az intenzitás (/) a csapadék-időtartam összefüggés következtében növekszik. Ezek után hasonlítsuk össze a racionális módszer a lefolyási tényezőjét és az általunk bemutatott számítás során alkalmazott csökkentő tényező kapcsolatát: a = a* (l-e~ x), (24) ahol a* a (15) képlet szerint a modell csapadék és a lefolyást képző csapadék intenzitásának hányadosa, 1 — e~ l pedig a területen való tározódásból adódó csökkentő tényező. A racionális módszernél - a vízhozam maximumokra - alkalmazott lefolyási tényező abban a különleges esetben egyezik meg a térfogati mérlegre felírt aránnyal - (16) összefüggés -, ha 1— e~ x éppen (T- г,,)/7-vel egyezik meg, ami természetesen csak speciális T, t 0 és f együttes esetén lehetséges. Megjegyezzük, hogy a hagyományos
