Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
3. füzet - Kontur István: Belterületen keletkező felszíni víz számítása
Vízügyi Közlemények, LXV. évfolyam 1983. évi 3. füzet BELTERÜLETEN KELETKEZŐ FELSZÍNI VÍZ SZÁMÍTÁSA DR. KONTUR ISTVÁN 1 A belterületeken lejátszódó hidrológiai folyamatok tanulmányozása a hidrológia sajátos fejezete. A növekvő városiasodás, a tervezés pontossága fokozott figyelmet igényel a belterületeken lejátszódó hidrológiai folyamatok leírására. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet. Vízgazdálkodási Tanszékén 1971 óta folytak kutató munkák a belterületi víz összegyülekezés leírásával kapcsolatban (Salamin 1971. 1973). A kutatómunka további eredményei (Kontur 1976), tervezési segédlet, ill. összefoglaló tanulmányban ( Kontur 1977, 1978) jelentek meg. A települések csapadék-csatornázás hidrológiájával kapcsolatban ( Wisnovszky 1975, Wisnovszky-Hajnal 1981), ill. a hazai és nemzetközi kutatások széles körű összefoglalását (Wisnovszky 1978) bemutató tanulmányokat emiitjük meg. A gyakorlati mérnöki tervezést a lefolyó vízhozam idősora (árhullámképe), illetve a lefolyó tetőző vízhozam érdekli, mégpedig a gazdasági szempontok érvényesítése érdekében az előfordulási valószínűségekkel együtt. A lefolyási árhullámképek - a vízhozam-idősor- előállítására a legalkalmasabbak az ún. egység-árhullámkép módszerek. Két kérdést kell felvetni, az egyik, hogy milyen egység-árhullámkép alakot válasszunk (és, hogy mik legyenek annak a paraméterei)? A másik kérdés az, hogy mennyi a lefolyó csapadékmennyiség, az ún. hatékony csapadék, vagy lefolyást képző csapadék? Ismeretes, hogy az általánosan használt racionális módszer a vízgyűjtő karakterisztikát tekinti egység-árhullámképnek és a lefolyó csapadékmennyiséget a lefolyási tényezővel való szorzással állítja elő (Kontur-Kornis- Winter 1980). Az árhullám és így természetesen a tetőző vízhozam előfordulási valószínűségét a kiváltó csapadék előfordulási valószínűségével veszi azonosnak. így jár el - szinte kivétel nélkül minden vízhozam számítási eljárás, annak ellenére, hogy ez meglehetősen durva közelítés, ami rögtön kitűnik abból is. hogy azonos csapadékokból különböző árhullámképek keletkezhetnek. Ettől az általánosan használt hibás feltételezéstől mi sem térhetünk el; a beszivárgási görbe és az intercepció különböző felvétele ad bizonyos lehetőséget az árhullám valószínűségi értékének módosítására, ha a csapadékot megelőző talajállapot és a csapadék együttes eloszlása ismert. De az ilyen vizsgálatok még csak kísérleti jellegűek (Kontur 1977, 1980, 1981). A lefolyási számítás alapja a csapadék feldolgozás ( Péczely- Salamin- Winter 1973). Világosan kell látnunk, hogy a mintavételezés módja ( 1. ábra), amely az egyes csapadék események adott Г időtartamú legnagyobb átlagintenzitású magját választja ki, a hagyományos méretezés igényeihez igazodott, és nem alkalmas arra, hogy az így készített valószínűségi feldolgozásokból egy-egy valóságos csapadék eseményt időbeli alakulást előállítsunk. A csapadékintenzitás időbeli változása, egyenlőtlenségei a belterületi 1 Dr. Kontur István oki. mérnök <> BMF. Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet (Budapest) adjunktusa.
