Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
3. füzet - Vágás István-Simándy Béla: Az árvízi előrejelzés fejlesztésének Szegeden kialakított módszerei és eredményei
Az árvízi előrejelzés Szegeden 357 A szegedi iskola kutatási eredményeit hézagpótlóknak tarthatjuk. A vízrajzi előrejelzés fejlesztésére kidolgozott bármely program végrehajtása nyomán az előrejelzések pontosabbá válnak és az addigiaknál jobban megfelelnek alapvető céljuknak, esetünkben az árvízvédekezés eredményes vezetésének és végrehajtásának. Ha ezt „egységes" módszerrel is el lehet érni, úgy az egységes módszer is jó. Ha azonban a hidrológiai adottságok különbözősége nem biztosít egységes kezelést, akkor a hidrológiai adottságokhoz, a folyó természetéhez igazodó előrejelzési módszer alkalmazására van szükség. 2. A folyó vízszínének természetes duzzasztásai és süllyesztései A Tiszának, vagy a hozzá hasonló kis esésű és sok mellékfolyós vízfolyásoknak a vize még akkor is duzzasztott, vagy süllyesztett állapotban van, ha a vízmozgás ami meglehetősen ritka - történetesen permanens. Ennek az az oka, hogy már az első jelentékenyebb mellékfolyó vízhozamát hozzá kellene igazítani a főfolyó vízhozamához annak elérésére, hogy az egyesült vízfolyás szakaszáról ne jusson vissza sem duzzasztási hatás, sem süllyesztési hatás akár a főfolyó felső szakaszára, akár a mellékfolyóra. A mellékfolyók vízhozamának szabályozása azonban a természet véletlen jelenségeitől függ, így a fő- és mellékfolyók egymásra duzzasztásának folyamatos és folyamatosan változó eseménysorozata a vízszínek alakulásának mindennapos jellegzetessége. Éppen ezért emeljük ki, hogy az így létrejött duzzasztások vagy vízszínsüllyesztések természetes eredetűek, mert meg kell őket különböztetnünk a duzzasztóművek üzemében előálló mesterséges duzzasztásoktól. A duzzasztott vagy süllyesztett állapotú vízszín megszünteti az egyváltozós vízhozamvízállás összefüggés érvényességét. Minthogy pedig a Tisza egy része mindig duzzasztott, vagy süllyesztett állapotban van: a „közömbös" állapotát jellemző ideális vízhozamgörbéi közvetlen használatukban ritkán lehetnek érvényben. A főfolyó által befolyásolt mellékfolyókra ugyanez a megállapítás tehető. Árhullámok levonulásakor a duzzasztásoknak és süllyesztéseknek széles változatai alakulhatnak ki, s véleményünk szerint - ennek igazolását más tanulmányok közlik - az árvízi hurokgörbe Tiszán és mellékfolyóin ismert jelentős hatásai is a duzzasztásokra és a süllyesztésekre, ezeknek természetes alakulására vezethetők vissza (Vágás 1982). Ha a Tisza árhullámainak történeti adatait teljes tisztaságukban kívánjuk értékelni, a duzzasztásokkal és süllyesztésekkel terhelt értékeket vissza kell számítanunk a permanens, állandó sebességű, tehát a duzzasztásoktól és süllyesztésektől mentesített körülményeknek megfelelő állapotra vonatkoztatva. A számítás módszerét Vágás ( 1981 ) tanulmánya részletesen megadta. Ugyanez a tanulmány elvégezte nemcsak a Tisza fő vízmércéire, hanem a Bodrog, Körös és Maros fő vízmércéire is a 39 vizsgált árhullám során észlelt tetőzési, és más jellegzetes adatok átszámítását is. Ezek a számítások igazolták, hogy főként a mellékfolyóknál a nyers vízállási adatok az árhullámok méreteinek megítélésében félrevezetők lehetnek. Benedek (1935) rámutatott arra, hogy a Hármas-Körös árhullámai éppen úgy lehetnek saját lefolyásból származók, mint ahogy tiszai visszaduzzasztásból eredőek. A tiszai visszaduzzasztások rendszeressége miatt a Bodrog és főként a Körös hidrológiai önállósága rendkívül korlátozott és ebben egyáltalában nem a duzzasztómüveknek van része -, de korlátozott a Maros önállósága is. Ami pedig a leginkább meglepő: a Tisza Szolnok és torkolata közötti szakaszán a Duna duzzasztásai, esetleg süllyesztései rendszeresen megbonthatják még a Tisza hidrológiai önállóságát is. A természetes duzzasztások mértékére csak egyetlen adat: Amikor 1970 májusának utolsó napjain a Tisza Csongrádnál már az addigi LNV felett volt, a Körös gyomai vízmércéjén a vízállás 700 cm körül ingadozott 1-2 cm-rel. Önálló vízhozam mellett ez a vízállás a Körösön jelentős árvízi terhelést tükröz. A számítások szerint ebben az időszakban a Körösön alig folyt víz, hiszen a Tisza hatása nélkül csak 470 cm lehetett