Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXV. évfolyam 1983. 2. füzei DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR: VÍZIMUNKÁLATOK ÉS VÍZGAZDÁLKODÁS A TISZAI VÍZRENDSZERBEN Akadémiai Kiadó, Budapest 1982. 610 oldal, 133 ábra és 214 kép. A 610 oldalas monográfia egyéges rendszerbe foglalva mutatja be a folyó természetföldrajzi adottságait. Megismerteti az olvasót a Tisza vízrendszerében végrehajtott vízi munkálatok történetével. Nyomon követi a vízi munkálatokat, a vízjárást befolyásolni, a vizet hasznosítani törekvő kis, egyedi létesítményektől — amelyek múltja időszámításunk kezdetéig nyúlik vissza — a XVII— XIX. század nagy vízrendezési munkáin keresztül a mai korszerű vízgazdálkodás kialakulásáig és eredményeinek ismertetéséig. Közismert a Tisza alapvető jelentősége országunk népgazdaságának fejlesztésében és meghatározó szerepe vízgazdálkodásunkban. Völgyére jut hazánk területének és nemzeti vagyonúnknak fele. Népességünknek több mint 40%-a él ezen a területen. Intenzíven fejlődő mezőgazdaságunk létalapját, a termőföldet, az Alföldön a Tisza vízrendszerében végrehajtott ármentesítési és vízrendezési munkálatok tették megművelhetővé. A területen élő népesség számának növekedése, a rohamosan fejlődő ipar egyre nagyobb vízigénye, az intenzív mezőgazdaság terméseredményeit stabilizáló kiegészítő öntözés szükségessége következtében hazánkban a Tisza völgyében jelentkezett elsőként a vízkészletet időszakosan meghaladó vízigény okozta feszültség. A ki nem elégített igények miatt adódó fejlesztési korlát elhárítása érdekében ezen a területen fogalmazódtak meg a korszerű vízkészlet-gazdálkodás elvei: a hasznosítható készletek mennyiségének növelése érdekében itt létesültek az első tározást és vízátvezetést biztosító vízi létesítmények, a többszöri vízfelhasználást lehetővé tevő vízminőség-szabályozó — észlelő, tisztító és visszaforgató — rendszerek és (a legkorszerűbb közgazdasági szemlélet érvényesítéseként) elsősorban a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőjén vált alapvetően fontossá a vízigény-szabályozás módszereinek bevezetése. Magyarország vízgazdálkodását elemezve gyakran hivatkozunk a vízgyűjtőterület nemzetközi jellegéből fakadó korlátainkra. Vízkészletünk 96%-a más országok területéről érkező átfolyó készlet, és csak 4%-a származik az ország területére hulló csapadékból. A hegyvidékről érkező árhullámok a medencében megtorlódnak, tartós árvízveszélyt okozva a folyók magyarországi szakaszán. Ez a megosztottság alapvetően jellemző a Tisza völgyére is, hiszen a folyó vízgyűjtője öt ország területére terjed ki. Ezért is jelentős ennek az átfogó munkának a megjelenése, hiszen számos értékes adatot és dokumentumot gyűjtve az érintett országok területéről egységes képet ad a teljes vízrendszerről. A nemzetközi vízgyűjtők rendezése, a megosztott készletek optimális hasznosítása köztudottan csak egységes, összehangolt fejlesztési tervek alapján történhet. Ezért a magyar vízgazdálkodás alapvető igénye az összefüggő tiszai vízhálózat természeti adottságainak és a szomszédos területeken tervezett, a vízjárást módosító beavatkozásoknak az ismerete. Ehhez nyújt segítséget a könyv, amely korszerű elvek alapján, rendszerbe foglalva ismertet meg a Tisza múltjával, jelenlegi állapotával és vázolja a várható fejlesztéseket. A könyv első része a vízgyűjtő természeti adottságait ismerteti. Visszatekint a geológiai múltba, képet adva a mai vízhálózat kialakulásáról. Ezt követően a terület domborzati leírását, földtani viszonyait, növénytakaróját ismerhetjük meg. Külön fejezet foglalkozik a vízgyűjtő éghajlatával, ezen belül legrészletesebben a hidrológiai folyamatokat leginkább befolyásoló csapadékviszonyokkal. Ezen túlmenően adatokat találunk a hőmérséklet alakulásáról, a légnedvességről, a párolgásról, a napsugárzásról. A hidrológiai elemzést a mederviszonyok — esésviszonyok, szelvényadatok, kanyarulati viszonyok, mederanyag, sebesség-alakulás — ismertetése vezeti be. Ezt követi a vízkészlet és a vízjárás leírása, ami magába foglalja az átlagos adatokat, az évközi és az éven belüli ingadozás jellemzőit, a szélsőséges árvizek és kisvizek adatait, a jégviszonyok leírását és a vízgyűjtő