Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A héviztermelés helyzete Csongrád megyében 283 IV. táblázat Mérési lehetőségek Megnevezés db % Nyomás, ill. vízszintmérési lehetőségek/mérés Hozammérés köbözéssel, ill. vízórával/mérés Kifolyóvíz hőm. mérési lehetőség/mérés 103/6 94/7 68/8 6 7 12 kötelező szervizszerű hidrodinamikai vizsgálatokat, és a hévízkút-napló vezetését is sok esetben elhanyagolják. Az évi kitermelt hévízmennyiség hasznosításának kérdése is fontos. Ennek mértékét az V. táblázatban mutatjuk be. V. táblázat Kitermelt és hasznosított hévízmennyiség Kitermelt hevízmennyiség 2,87 10 7 m 3/év Hasznosított hévízmeny2,76 10 7 m 3/év nyiseg Az összehasonlításból láthatjuk, hogy a kitermelt hévízmennyiség 96%-át hasznosítják. Ez igen jó arányt jelentene, ha sok esetben nem lenne kérdéses az erre vonatkozó adat megalapozottsága. Hasznosítási idényen kívül kevés kutat zárnak le, tehát az ekkor felszínre kerülő vízmennyiség biztosan nem hasznosul. A teljes évi kitermelt vízmennyiségből és az összes kitermelt vízhozamból számítható a jelenlegi átlagos üzemidő, amely a számítás alapján 196 napi 24 órás üzemet jelent. Ennek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy megfelelő kihasználtság esetén van még kapacitástartalék. Üzemeltetési szempontból igen fontos kérdés a kutak vízkövesedése. Csongrád megyében 30 db kútról kaptunk igenlő választ arra a kérdésre, hogy van-e kőkiválás. Tehát a kutak mintegy 28%-án tapasztalható kőkiválás. A vízkő eltávolításának leggyakoribb módja a savazás, amelyre 10 naptól 3 évig terjedő időszakonként kerül sor. 3 kúton vegyszeres vízkőkiválást meggátló eljárást alkalmaznak. Ez utóbbi eljárás azért is kedvező, mert nem csak a kútbeli kiválást akadályozza meg, hanem a különböző kezelőlétesítményekben (gáztalanító, homokfogó), valamint a hasznosító létesítményekben fellépő kiválást is. 4. A használt hévizek elhelyezése Fontos kérdés a felhasznált hévíz elhelyezésének módja. Jelenleg ezt négyféle módon oldják meg. A megoldásokat a VI. táblázatban mutatjuk be. A táblázat adatai egyértelműen mutatják, hogy az esetek nagy részében valamilyen környezetszennyező módon oldják meg a vízelhelyezést, és ezzel az élővizet károsítják. A legkedvezőbb elhelyezési mód a visszasajtolás lenne (Liebe 1980). Addig azonban, amíg ennek gazdaságos módszerét ki nem dolgozták, a legkevesebb kárt okozó módokat kell használni. Ilyen megoldás lenne a tározás utáni élővíz befogadóba, vagy a nagy vízhoza-
