Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
1. füzet - Romanov A. V.-Polunyin A. Ja.: Folyórendszerek lefolyását leíró egyesített modell
26 Romanov, A. V. —Polunyin, A. Ja. ahol H(x, t) — a vízállás az „т pontban a t időpontban; Q(x, t) — a vízhozam; F(x, H) — a keresztszelvény területe; B(x, H) — a meder szélessége; K(x, H) — a vízhozammodulus (a meder áteresztőképessége); q(x, t) — az egységnyi hosszra jutó oldalhozzá(el)folyás; g — a nehézségi gyorsulás. A modell felhasználása a mederbeni vízmozgás számítására és előrejelzésére lehetővé teszi, hogy — a vizsgált szakasz bármely pontjára meghatározzuk a vízállást és a vízhozamot; — eléggé szigorú fizikai alapokon egyesítsük a mederbeni vízmozgás és az oldalhozzáfolyás kialakulásának modelljét. Ez utóbbit a kontinuitás egyenlete (2) a q(x, t) függvény formájában explicite tartalmazza. Különös jelentősége van a modell alkalmazásának a vízépítési műtárgyak feletti duzzasztás meghatározásában és mellékfolyók torkolati szakaszain végzendő számításokban. Fogalmazzuk meg a legfontosabb korlátokat, amelyek meghatározzák a nempermanens vízmozgás egyenletrendszerének alkalmazási lehetőségeit a főmederben a lefolyás transzformációs folyamatának leírásához. Ezek: — kevés a hidrometriai észlelés a folyó vízjárásáról; — korlátozott a számítógépi kapacitás; — a modell paramétereinek identifikálása során jelentkező korlátok. A modell gyakorlati alkalmazása szempontjából ezek a korlátok alapvetőek. Ugyanakkor alá kell húzni, hogy ezek az alapegyenletrendszer levezetésének magját képző fizikai feltételezések következményei, ugyanis nem vesszük figyelembe a folyó kanyarulatait és ágait, a pangó vizeket, a másodlagos áramlásokat, a mederjellemzők hirtelen változását amikor a víz kilép a hullámtérre, a felszíni és felszínalatti vizek kölcsönhatását. Ilyen feltételek között egyetlenegy mód kínálkozik a modell korrekt felhasználására a jelenség egydimenziós sematizálása során: a tényezőket [B(x, //), F(c, H) függvényeket] a vízjárás észlelési adatai alapján kell meghatározni, oly módon, hogy a nempermanens vízmozgás egyenleteit inverz feladatként oldjuk meg teljes, vagy egyszerűsített formában. Romanov (1977) munkáiban bemutatja, hogy a számításoknál felhasználva a vízállásokat a vizsgált szakasz mentén, valamint a vízhozamokat a bemeneti [ö(0, í)] és a záró [Q(L, /)] szelvényekben továbbá fenékszinteket [Я 0(х)], meghatározhatók a (2) egyenlettel analóg integrál egyenletből a meder ismeretlen morfometrikus jellemzői [F(jc, H) és B(x, H)] az alábbi formában: ahol D s(x) — a sorfejtés tényezője; tp s(H) — .v-edrendű Csebisev-polinom. A hosszú folyószakasz vizsgálatának legfontosabb feltétele ilyen megközelítés esetén a számítási szakaszok hosszainak megválasztása. 1000 km-nél hosszabb folyószakasz és sok betorkolló mellékfolyó esetén a számítási szakaszokat úgy kell megválasztani, hogy eleget tegyünk a kontinuitás feltételének a bemenő és a kimenő szelvények között az alábbi egyenlet megoldásának megfelelően: m (3) (4) (5)
