Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A budapesti Duna-szakasz mikrobiológiai állapota 261 ISS9 fkm 1Б53 Fkrnl Bu, lest 1S3S fkm / 1. ábra. A budapesti Duna-szakasz helyszínrajza рис. 1. План будапештского участка Дуная Fig. 1. The Danube reach along Budapest \VK.83242] 2. A fővárosi Duna-szakasz mikrobiológiai állapotának közegészségügyi jelentősége A felszíni vizek hasznosítását számos körülmény korlátozhatja. A mikrobiológiai fenntartások a víz-eredetű fertőzések megelőzésével kapcsolatosak. Az intenzív ivóvízkivétel és a vízhasznosítás egyéb területei ma már világszerte nyilvánvalóvá teszik, hogy a kommunális szennyvizekkel terhelt felszíni vizek epidemiológiai jelentőséggel bírnak. Az USA-ban 1978-ban a vízokozta fertőzések több mint 80%-a a felszíni vizek szennyezettségével volt kapcsolatos. Psaris — Hendricks (1982) szerint 2,4-szer több enterális fertőzés fordult elő Izraelben ott, ahol az ivóvíz szennyvízzel terhelt felszíni vizekből származik. Metz (1980) reprezentatív vizsgálatokkal bizonyítja, hogy a kórokozók gyakorisága és túlélése a felszíni vizekben közvetlen előidézői a vízjárványoknak. Mayr (1980) pedig a vírus fertőzések elsőszámú vektorának tekinti a felszíni vizeket. A kórokozók és az ezeket jelző indikátor szervezetek kutatása a szennyvizekben és a befogadó felszíni vizekben évtizedek óta folyik. A mennyiségi viszonyokra értékes adatokat találunk Berg (1978), Strauch (1980), Pederson (1981) és Mueller (1980) munkáiban. Ez utóbbi érdekes arányokat közöl: a SZalmonella-E. coli arány szerinte 1:10

6, az enterovírus-coliform arány pedig szintén 1:10

Ö. A hazai felszíni vizek mikrobiológiai szennyezettsége is nagyrészt feltárt. Takács— Andrik (1974) a vízhasznosítás korlátozó tényezőjének tekinti a fokozódó bakteriológiai szennyezettséget, Andrik—Takács—Cseh (1977) felhívja a figyelmet a tározók növekvő szennyezettségére. Deák—Pénzes (1973) és Deák—

Schiefner (1981) komplex vizsgálatokat végeztek a szabadfürdőzés és az egyéb vízhasznosítások közegészségügyi kockázatának felmérésére. Deák Kádár—Schultze—Stelzer—Talajeva—Verklova (1981) a bakterio-