Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
2. füzet - Kisebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Öntözötelepek hidraulikai szimulációja 257 csatlakoztatni. Az üres helyre célszerű lenne 0,1 m 3/s körüli vízszállítású szivattyút felszerelni. Másik lehetőségként kínálkozik a fordulatszám szabályozására alkalmassá tett szivattyú beépítése. Ezzel gyakorlatilag minden vízhozamlépcső áthidalható lenne. 5. Felszín alatti csőhálózat vizsgálata A csőhálózat vizsgálatát a már említett NETSIM nevű programmal végezték H WB 60/66 típusú számítógépen. A program dr. Dobos Alajos grafikus módszerének alapötletét felhasználó numerikus módszerrel oldja meg a feladatot, a csőhálózatot szakaszonként, illetve hálózatrészenként vizsgáló dekompozíciós módszerrel. A program adott üzemállapot esetén meghatározza az esőztető öntözőfürt szivattyútelepének és üzemelő öntözőberendezéseinek munkapontját. Az adatok előkészítését a felhasználói utasítás szerint, a megvalósulási tervdokumentáció, illetve helyszíni mérések alapján végezték. A szimuláció során 12 üzemállapotot vizsgáltak. 6 üzemállapotban a számított öntözőberendezés jelleggörbéket, 4 üzemállapotban a helyszíni méréssel meghatározott jelleggörbéket, míg két üzemállapotban az ac. telepen kívüli területek bekapcsolási lehetőségét vizsgálták. Külön üzemállapotként vették figyelembe a nyomásszabályozás nélküli és nyomásszabályozásos üzemmódot. Az egyes üzemállapotok részletes ismertetése nélkül az alábbiakban értékelhetők az eredmények: Két üzemállapot számítási eredményei azt mutatják, hogy a hidraulikailag legtávolabbi hidránsokon egyidejűleg nagyátmérőjű (9,2—10,2 mm) fúvókákkal felszerelt szórófejjel a szárny vezetéket üzemeltetni nem szabad. Itt nyomásszabályozást sem kell alkalmazni, hiszen a hidránsnyomások nem érik el a szabályozási szintet. Egy üzemállapoton belül mellékvezetékenként azonos és táblánként azonos típusú öntözőberendezést alkalmazzanak. Ezzel kiküszöbölhető az üzemidők közötti különbség, egyszerűbben szervezhető az öntözés. Abban az esetben, ha pontos vízborítást akarunk kiadni, pl. 60 mm-t, közeledve a fővezetékhez — mivel a vízhozam és így az intenzitás is nő — egyre rövidebb üzemidőt kell figyelembe venni. Ezt az üzemidőt célszerű szimulációval meghatározni. A nyomásszabályozás alkalmazása az öntözés gyakorlati végrehajtását lényegesen egyszerűbbé teszi, hiszen valamennyi berendezés azonos ideig üzemeltethető, a vízhozam és intenzitás azonossága egyenletessé teszi az öntözést. Az egyszerűbb üzemszervezést azonban a szivattyútelepen felhasznált többlet energiával kell „megfizetni". Az egyes berendezések időközbeni leállítása megváltoztatja a szivattyútelep, illetve a többi berendezés munkapontját. Ha mindezekhez hozzászámítjuk azt, hogy általában az ac. telepeken — így a Kungyalu I. esetében is — többször küzdenek a mezőgazdasági üzemek létszám gondokkal, megállapítható, hogy korszerű üzemeltetés, mely a hidraulikai paramétereken túl figyelembe veszi a növények változó vetésszerkezetét, fejlődési szakaszait, a rendelkezésre álló berendezések állapotát, a kezelőszemélyzet létszámát, csak számítógépes üzemirányítás mellett valósítható meg. Ez utóbbi tényezőket természetesen az üzemállapotok összeállításánál kell figyelembe venni. Az eljárás pedig elnevezhető dinamikus üzemállapot vizsgálatnak. A Kungyalu I. esőztető öntözőtelep hidraulikai szimulációja eredményeinek birtokában a korszerű és gazdaságos üzemeltetést a következők figyelembevételével lehet végezni:
