Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Bardóczy Lajos: Hidraulikai méretezés az áramlástani hosszúság elméletével

MEGEMLÉKEZÉS L. J. TISON 1895—1982 A belgiumi Gent egyetemének rektori hivatala és a család adta hírül, hogy Léon Jean TISON, az egyetem hidraulikai tanszékének korábbi vezetője, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség tiszteletbeli elnöke, 1982. december 25-én, életének 88. évében elhunyt. A magyar vízimérnöki kar nem a neves professzor emlékének hódol, aki negyven esztendőt töltött az egyetemi oktatás szolgálatában és az általa 1937-ben létesített hidraulikai laboratórium igazgatója volt. Nem is a világszerte ismert és becsült tudóst, számos nemzeti és nemzetközi bizottság volt elnökét. Még kevésbé a rangos bel- és külföldi kitüntetések viselőjét. Nem. Mi leginkább a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség főtitkáraként 20 éven át kifejtett fáradhatatlan munkásságát értékeljük. Ezen a réven döntő szerepe volt ugyanis abban, hogy a sokáig segédtudománynak tekintett hidrológia az önálló földtudományok sorába emelkedett. Bár a Hidrológiai Szövetség élén elnökség áll és rendezvényeinek gondja a mindenkori vendéglátókat terheli, nem a 4-évenkénti kicserélődő vezetőség és az esetenként változó helyi rendezőségek, hanem a főtitkár a Szövetség lelke. Ha nem is egymaga állapítja meg a tudományos tevékenység irányvonalát, ő tartja kezében a kormányt, és tőle függ a haladás üteme. Tison professzor értette a módját, hogy tervszerűen megválogatott tárgyú szimpozionok rendezésével világméretekben mozgassa meg a hidrológia különféle ágaiban, valamint a határterületeken, különböző természeti viszonyok között tevékenykedő szakembereket. Ez tette szükségessé a mind sűrűbb, más-más tárgyú találkozókat, amelyeknek iratanyaga és az 1956-ban megindított negyedéves folyóirat révén vált igazán hatékonnyá a Szövetség tudományfejlesztő — erjesztő munkája. A szimpozionok iratainak gyors, nagyobb részben elífcetes megjelentetésére fordította Tison professzor energiája legjavát. Mint szerkesztő közvetlen levelezést folytatott az egyes nemzeti bizottságok összekötőivel, végezte a nyomdai levonatok korrektúráját (ahol kellett még a stiláris javításokat is), és intézte a kiadványok terjesztését a szükséges pénzkezeléssel együtt. Nem kímélte tehát magát. Végeredményben betű szerint a Szövetség ügyének áldozta életét. 1970 novemberében, a kísérleti területek wellingtoni szimpozionjára való elindulása előtt, 75 éves kora ellenére, nagy hajszában igyekezett még a munkában lévő kötet kefelevonatait átnézni, hogy távolléte ne késleltesse a megjelenést. A megfeszített munka következtében érte a végzetes szélütés, amely tehetetlenségre kárhoztatta. Fokozatosan gyöngülő látással és hallással 12 évet töltött kórházi szobájában, amíg megváltotta nehéz sorsától a halál. Tison professzor áldozata mégis meghozta gyümölcsét. A szerkesztésében megjelent szövetségi iratok 64 kötete (!) nemcsak valóságos kézikönyvtár. Páratlanul gazdag forrásanyag. Ennek köszönhető az utóbbi két évtizedben világszerte különböző nyelveken megjelent hidrológiai tan- és kézikönyvek egész sora, és a hidrológia művelésének