Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás fejlődése. III. rész

A vízügyi szakigazgatás fejlődése 229 1953. október 1-én egyesítették a területi igazgatást is. Az 1060/1953. (X. 30.) Mt. számú határozat 11 vízügyi igazgatóságot létesített, majd az 1109/1954. (XII. 31.) Mt. határozat elrendelte a bajai vízügyi igazgatóság megszervezését is (OVL XIX. 5. c. 11/1953, 11/1954). Az új területi szervek magukba olvasztották az árvízvédelmi és folyamszabályozási, valamint a kultúrmérnöki és belvízrendező hivatalokat. A budapesti, győri, pécsi, nyíregyházi, miskolci, debreceni, szolnoki, gyulai igazgatóság a székhelyén működött árvízvédelmi és folyamszabályozási, kultúrmérnöki és belvízrendező hivatalokból alakult. A bajai igazgatóság helyén korábban árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatal működött, az új igazgatóság azonban átvette a kalocsai kultúrmérnöki és belvízrendező hivatal feladatait is. A szombathelyi vízügyi igazgatóság a helyi kultúrmérnöki és belvízrendező hivatal utódja volt, a szegedit pedig a helyi árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatal, valamint a hódmezővásárhelyi kultúrmérnöki és belvízrendező hivatal területén szervezték meg. A székesfehérvári vízügyi igazgatóság jogelődje a helyi kultúrmérnöki és belvizrendező hivatal, valamint a szekszárdi és siófoki árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatal volt. A vízügyi igazgatóságok megszervezésekor a szakmai szempontok döntőek voltak. Az első vezetők több éves gyakorlattal rendelkeztek, általában már 1945 előtt vízügyi szolgálatban álltak. Az első vezetők a vízügyi igazgatóságokon a következők voltak: Nyíregyháza: Zboray Károly Szeged: Dános Valér Szolnok: Hódos János Pécs: Domokos J. Róbert Szombathely: Kogoly Ottó Miskolc: Vezse Sándor Győr: Asztalos László Székesfehérvár: Dologh Ervin Gyula: Kurta József Budapest: Kopasz Ferenc Debrecen: Szikszay László Baja: Ballai István. 1953-ban a területi operatív feladatok végrehajtására kirendeltségeket szerveztek, a fenntartási, ellenőrzési teendők ellátására felügyelőségek, a vízrajzi mérésekhez, árvízvédelmi feladatokhoz szakaszmérnökségek, az építkezések irányítására pedig főépítésvezetőségek jöttek létre. A 33/1959. (V. É. 16.) OVF utasítás 1959. július 6-i hatállyal az igazgatóságok nevét — a székhelyhez kapcsolódó elnevezés helyett — természetföldrajzi területüket kifejező elnevezésre változtatta. Jelenleg is a vízügyi igazgatóságok látják el az első fokú államigazgatási hatáskört, ezen belül a hatósági és felügyeleti feladatokat. Emellett szerepet kapnak a helyi vízügyi szakfeladatokban (vízminőség-védelem, vízkár-elhárítás, mezőgazdasági vízhasznosítás, csatornázás), a vízvédelmi biztonsági szolgálatban, és az ún. szakszolgálatok ellátásában, mint például a hajózás, hajóútkitűzés, hidrometeorológiai szolgálat. A vízügyi igazgatóságok végrehajtó szervei a szakaszmérnökségek, amelyek a területi műszaki feladatokat (vízrajzi, árvízvédelmi, építési stb.) ellátják, azonban hatósági jogkörrel nem rendelkeznek. Az Árvízvédelmi Készenléti Szervezet az első években nem került az OVF felügyelete alá, hanem a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium irányításával működött. Az 1956. évi árvíz után, az 52/1957. (V. É. 24.) OVF. utasítással az OVF felügyelete alá helyezték. A 3/1968. OVF rendelkezés alapján — feladatai kibővítésével — Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezetté (ÂBKSZ) alakult át. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) 1953-tól az OVF felügyelete alatt folytatta működését. A 19/1976. (V. É. 15.)OVH utasítás értelmében elnevezése Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpontra (VITUKI) változott. 1960-ban megkezdte működését a VITUKI keretében a Vízügyi Sokszorosító és Nyomtatványellátó Iroda, 1962-ben pedig a könyvtár és dokumentációs szolgálat önál-