Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

2. füzet - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás fejlődése. III. rész

A vízügyi szakigazgatás fejlődése 233 határozattal a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatot, amely a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium irányításával működött. Főként a megszűnt kotrásvezetőségek, kikötőfelügyelőségek munkáját folytatta a hajózás előmozdítása érdekében. Ezért került már 1949-ben a közlekedésügyi tárca felügyelete alá. 1949-ben a Tisza, Körösök mentén és a Duna-völgyben a Földművelésügyi Minisztérium irányításával 5 öntözővállalatot létesítettek. Feladatuk elsősorban az Országos Öntözésügyi Hivatal öntözőtelepeinek üzemeltetése, továbbfejlesztése volt (Dóka 1978). 3. A korszerű vízügyi igazgatás kialakulása A vízügyi szervezet problematikus működése egyre sürgetőbbé tette az irányítási rendszer átalakítását a központban és a területi hivatalokban egyaránt. Mindinkább bebizonyosodott, hogy a korszerű és magas színvonalú vízgazdálkodás a népgazdaság alapvető érdeke. Ezt a követelményt pedig csak az egységes vízügyi feladatkör kialakításával, az ennek megfelelő szakmai szervezet létrehozásával lehet teljesíteni. 1953. október 1-én megkezdte működését a vízügyek központi irányító szerve, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és a területi munkát végző 11 vízügyi igazgatóság. Létrehozásukról az 1060/1953. (IX. 30.) Korm. számú határozat intézkedett, amely a vízügyi igazgatási feladatokat csaknem az egész vízgazdálkodásra kiterjesztette. A települések ivóvízellátása és csatornázása, a helyi vízkár-elhárítás 1953-ban még a könnyűipari miniszter, később a város- és községgazdálkodási miniszter hatáskörébe tartozott, és a tárca szerint illetékes miniszterek hatáskörében maradt az ipari vízellátás és szennyvíz-elvezetés is. E területeken az OVF csak szakfelügyeletet gyakorolt. 1953-ban készült el az OVF ideiglenes ügyrendje, és Rajczi Kálmán személyében kinevezték első vezetőjét is. Rajczi az államosítás óta dolgozott a vízügyi szolgálatban, elsősorban kultúrmérnöki területen. 1955 januárjában az egyes szakminisztériumok átadták az OVF-nek az ipari vízgazdálkodással kapcsolatos feladatkörüket, majd ezt követően elkészült az első teljes szervezeti és ügyrendi szabályzat (11/1955. OVF, 45/1955. [V. É. 13.] OVF ut., OVL XIX. 5. c. 11/13—2/1955). E rendelkezés a hivatalt főosztályokra, osztályokra és csoportokra tagolta. Felépítése a következő volt: I. Főigazgatói titkárság: 1. Gazdasági Hivatal, 2. TÜK iroda. II. Igazgatási és jogi osztály III. Személyzeti osztály IV. Terv- és beruházási főosztály: 1. Tervosztály, 2. Beruházási-, 3. Munkaügyi osztály, 4. Ellátási csoport. V. Főkönyvelőség: 1. Pénzügyi, 2. Számviteli, nyilvántartási és ellenőrző, 3. Revíziós osztály. VI. Vízgazdálkodási főosztály: I. Vízrendezési, 2. Vízhasznosítási, 3. Vízellátási, 4. Tervezési és műszaki fejlesztési osztály. VII. Vízépítési főosztály: 1. Műszaki átfogó csoport, 2. Építési, 3. Gépészeti és üzemelési osztály. 1955 novemberében a szervezetben kisebb módosításokat hajtottak végre (88/1955. [V. É. 31.] OVF ut., OVL XIX. 5. c. 11/13—2/1955), majd 1957 januárjában elkészült az új szervezeti és ügyrendi szabályzat (1/1957. [V. É. 4.] OVF ut.). A feladatok szakosodása miatt új szervezeti egységek létrehozása vált szükségessé. A terv- és beruházási, valamint a vízépítési főosztályokat összevonták, a titkárságon belül megszervezték az