Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészlet-gazdálkodás tudományos alapjai

A vízkészlet-gazdálkodás tudományos alapjai 19 azért, mert sok esetben a hálózat eszközeinek, sőt állomásainak azonossága a közös fejlesztést gazdaságosabbá teheti, hanem azért is, mert a sokrétű folyamatok helyes megismerése és jellemzése csak akkor várható, ha a kapcsolódó információk összehangoltan állnak rendelkezésünkre. A hidrológiai folyamatok már többször említett sokrétűségét és interdiszciplináris kapcsolódását a 7. ábrán szemléltetjük. A csapadék formájában a szárazföldek felszínére érkező víz további útját a tágabb értelemben vett térszín minősége és pillanatnyi állapota szabja meg. A felszíni lefolyás mennyiségét és irányát a domborzat és a felület milyensége (növénytakaró, művelési mód) befolyásolja. A párolgás függ a légkörből érkező sugárzás energiakészletétől, valamint a könnyen elérhető helyzetben — a növényzeten, a felületen és a talajban — tározódó víz mennyiségétől. A mélyebb rétegek felé történő szivárgás és a felszín alatti lefolyás mértékét a kőzettani adottságok, valamint a felszíni és felszín alatti vizek kapcsolatát jellemző hidrodinamikai állapot-jellemzők határozzák meg. Az is nyilvánvaló, hogy a térszínhez kapcsolódó rendszer fizikai, biológiai és kémiai folyamatai nemcsak a lefolyás mennyiségét, hanem a víz minőségét, a szilárd és oldott, szerves és szervetlen anyagoknak, csíráknak és más biológiai összetevőknek a transzportját is kormányozzák. Minden változás, ami ebben a fizikai és ökológiai folyamat-rendszerben bekövetkezik, módosítja a vízjárás mennyiségi és minőségi jellemzőit és viszont, a vízháztartási viszonyokban bekövetkező változások visszahatnak a talajok és a növényzet fejlődésére, a térszín energia-mérlegének alakulására. A vízkészlet-gazdálkodás tudományos alapjainak megteremtése azt igényli, hogy kutatómunkánk eredményeképpen a vázolt, sokrétű folyamatrendszer minél tökéletesebb leírására törekedjünk. Olyan, a gyakorlatban is alkalmazható modelleket kell kialakítanunk, amelyek lehetővé teszik, hogy egy-egy tervezett emberi beavatkozásnak minden számottevő hatását előrejelezhessük. Abban az esetben ugyanis, ha a felszínen és annak környezetében zajló fizikai, kémiai és biológiai folyamatokat valamilyen cél érdekében módosítjuk, a közvetlenül elérni kívánt változáson kívül mindig számolnunk kell másodlagos, hosszan tovagyűrűző kölcsönhatásokkal is. Néhány példa ezek szemléltetésére. Az ásványvagyon termelése érdekében nyitott bányát víztelenítenünk kell. A víz elvonása következtében csökkenhet a meglévő víztermelő létesítmények szolgáltatása, a folyók alapvízhozama, sőt — a talajvíz tükör süllyedése miatt a párolgás is, módosítva ezáltal a térszín hőháztartását és a növényzet vízellátottságát. A termelt vizet viszont (minőségét megőrizve, vagy megfelelően tisztítva) mint hasznosítható készletet értékesíthetjük. A hatások előrejelzésének birtokában a rendszer tervezése során elérhetjük, hogy a pozitív hatások, a nem kívánt változásokból adódó károk elhárítása után is az optimális hasznot biztosítják a társadalomnak. A mezőgazdasági terméshozam növelése és a ráfordítandó élőmunka csökkentése érdekében szántóterületeinket öntözzük, műtrágyát, peszticideket és más kémiai szereket alkalmazunk. Az öntözés következtében a talajvíz felszíne emelkedik, ami a környezetben másodlagos szikesedést okozhat. A kémiai anyagok egy része a talajvízbe és a felszíni vízbe jutva rontja azok minőségét, sokszor kizárva a víz újrahasznosítását. A másodlagos hatások mérséklése érdekében meg kell határoznunk a víz és a vegyszer adagolásának azt a minimális mértékét, amely a kívánt célt még elérhetővé teszi. Ki kell alakítanunk azokat a védelmi intézkedéseket, amelyek a mégis keletkezhető károkat elhárítják. Az egész gazdasági beavatkozás eredményességét csak ezeknek a kapcsolódó ráfordításoknak együttes figyelembe vételével értékelhetjük. A hidrológiai és a hozzá szorosan kapcsolódó fizikai, kémiai, biológiai, ökológiai folyamatok modellezése tehát a természeti kincsek — közöttük a vízkészlet — hasznosítását segítő munka fontos feladata.