Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
2. füzet - Schirokné Kriston Ilona: A nagycsapadékok gyakorisági analízise és a valószínű legnagyobb csapadék becslése
A nagycsapadékok gyakorisági analízise 171 visszatérési periódusoknál való viselkedésük helyessége adja meg. Hershfield (1962) vizsgálatai szerint legjobbnak a Gumbel-féle eloszlás predikciós értéke tekinthető. Mivel a rendelkezésünkre álló észlelési adatsorok hossza adott, a rendkívül ritka események becslésénél — a statisztikai módszereken túl — fizikai meggondolások is szükségesek. Az idők folyamán változtak a számításoknál felhasznált adatsorok, az alkalmazott eljárások és közelítések módszerei, továbbá bővültek az ismeretek a légköri folyamatok fizikája területén. Nyilvánvaló, hogy a számítási eredmények, a különböző közelítések nem voltak azonosak. A megváltozott szemléletmód ma már természetes velejáróként képes értékelni a PMP-becslések pontatlanságát. Azokat a bizonytalanságokat, amelyek a becslések során elkerülhetetlenek, a „valószínű" legnagyobb csapadék fejezi ki jobban (és nem a „lehetséges"), ami indokolta az elnevezés megváltoztatását. 1.6. A valószínű legnagyobb csapadék becslésének módszere A PMP-becslés a különféle meteorológiai és statisztikai paraméterek becslésenek kombinációját felhasználó statisztikai-fizikai módszer. Az eljárás kidolgozása Hershfield nevéhez fűződik ( WMO 1973). Kiindulásként Chuw egy felismerése szolgált. A különböző gyakorisági analíziseket összevetve, Chow (1951) arra a következtetésre jutott, hogy azok csupán egy szorzófaktor, a „gyakorisági tényező" meghatározásában különböznek egymástól. A hidrometeorológiai adatok x nagysága felírható két tag összegeként: X = x+Ax, ahol x — a közép, A — a középtől vett eltérés. Chow а Лл' értéket a Ax = oK (5) formában írta fel, ahol a — a standard deviáció, és az (5) egyenlet által definiált К érték a „gyakorisági tényező". A Gumbel-módszer esetében ( Bruce—Clark 1966): К = — (In T— x n). ön Hershfield (WMO 1973) a (4) összefüggést a T visszatérési periódusra vonatkoztatva kapta az általános gyakoriság-eloszlási egyenletet: x T = *„ + KcT n, (6) ahol jcj — a T visszatérési periódusú csapadékmaximum értéke, x n és a n — az n éves maximumsorozat átlaga és átlagos négyzetes eltérése, К pedig egy általános statisztikai változó, a gyakorisági tényező. A (6) összefüggésből kaphatjuk a PMP-becslési formulát: -^rr.ax -X-n ^maxö n. Ez egyrészt K ma x értékének, másrészt az x n és a n mennyiségek mintamérettől való függésének meghatározását jelenti. A 2. ábra a gyakorisági tényező maximumának empirikusan meghatározott kapcsolatát mutatja az évi csapadékmaximumok átlagával és a különböző, egy napnál rövidebb csapadéktartamokkal. A gyakorisági tényező maximuma eléri a 20-as értéket, fordítottan arányos az évi csapadékmaximumok átlagával és egyenesen arányos a csapadéktartammal. Hershfield (1981) tanulmányában a K m M értékére már valamivel nagyobb
