Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
2. füzet - Schirokné Kriston Ilona: A nagycsapadékok gyakorisági analízise és a valószínű legnagyobb csapadék becslése
A nagycsapadékok gyakorisági analízise 169 hosszabb tervezési periódust (design period) kell figyelembe venni a számításokban. A tervezett objektum kívánt élettartamának a tervezési periódussal és az előírt biztonsággal való kapcsolatát mutatja be az /. ábra különböző valószínűségek esetén. Például azt kell biztosítani, hogy egy 10 éves visszatérési periódusú csapadékmennyiség 90%-os biztonsággal ne forduljon elő a következő 10 éven belül. Ekkor — az /. ábra alapján — 100 éves tervezési periódust kell a számításokban figyelembe venni. Ez pl. a csapadékmennyiségben hozzávetőleg másfélszerese a 10 éves értéknek (Hershfield—Kohler 1960). 1000 1. ábra. A tervezésnél előirt élettartam különböző mérvű biztosítása a megnövelt tervezési periódussal ( Hershfield — Kohlet után рис. I. Обеспение продления срока службы увеличением периода проектирования (по Гершфильду-Колу) Fig. 1. Guaranteeing at different levels the service life specified in designing by the extended planning period (after Hershfield-Kohlet) Bild 1. In verschiedenen Graden erfolgende Gewährleistung der bei dem Entwurf vorgeschriebenen Lebensdauer mit der erhöhten Entwurfsperiode (nach Hershfield-Kohlet ) 1.3. Eloszlásfüggvények A nagy csapadékértékek eloszlása nem követi a Gauss-féle szimmetrikus normáleloszlást. A módus a középértéknél mindig kisebb. Gumbel (1954) „exponenciális típusúnak" nevezte az extrém esetek eloszlását, mivel „egy adott értékkel egyenlő vagy annál nagyobb érték előfordulásának valószínűsége, a megadott érték növekedésével legalább olyan gyorsan konvergál nullához, mint egy exponenciális függvény". A csapadékmaximumok adataihoz igen bonyolult elméleti eloszlásfüggvényeket illesztettek a meteorológiai irodalomban (Jenkinson 1955, Huff—Neill 1959, Hershfield 1962, Chow 1951). A magyar hidrológiai szakirodalomban is felvetődött (Csorna—Szigyártó 1975) az adott időintervallumon belül várható legnagyobb csapadék és a fizikailag lehetséges maximális csapadékérték meghatározásának szükségessége. Ennek kapcsán az ün. „éghajlati valószínűségi függvény" („possibilitá climatica" - Németh 1934, 1954) korszerű kritikáját, átértékelését adták meg a szerzők, majd bemutattak egy statisztikai módszert a helyesen értelmezett csapadék valószínűségi függvény — Г eloszlással közelítő előállítására. Huff—Neill (1959), összehasonlítva a csapadék gyakorisági analízisénél addig alkalmazott módszereket, arra a következtetésre jutottak, hogy a komplikált eljárások nem adnak jobb eredményeket a gyakorlatban, mint az egyszerű, szimmetriát, vagy konstans aszimmetriát feltételező eloszlások. Ma legáltalánosabban a logaritmikus normális- és a Gumbel-féle eloszlást alkalmazzák. Mind a lognormál-, mind a Gumbel-féle eloszlás két paraméterrel jellemezhető: az átlaggal és az átlagtól vett szórás értékével.
