Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvismertetés 159 KÖNYVISMERTETÉS NIKOLA PETROVIC: HAJÓZÁS ÉS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉP-DUNA-MEDENCÉBEN A MERKANTILIZMUS KORÁBAN A Duna—Tisza csatorna építése és fáradozások a Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésére a XVIII. század végén Plovidba i privreda srednjeg Podunavlja u doba merkantilizma. Izgradnja kanala Dunav—Tisa i napori za povezivanje srednjeg Podunavlja sa Jadranskim morém krajem XVIII veka (szerb—horváth nyelven). Die Schifffahrt und die Wirtschaft im mittleren Donauraum im Zeitalter des Merkantilismus. Der Bau des Donnau-Theiss Kanals (Franzens-Kanal) und die Bestrebungen gegen Ende des XVIII. Jahrhunderts, den mittleren Donauraum mit dem Adriatischen Meer zu verbinden (német nyelven). Kiadó: a Tudományok és Művészetek Vajdasági Akadémiája, Újvidék, és a Történelemtudományi Intézet, Belgrád, Ul. Kneza Mihaila 35, Jugoszlávia 1982. Vászonba kötve. 650 old. A szerző három nyelven (szerb-horvát, német és magyar) kiadott könyvében XVII. ill. XVIII. fejezetben (a német és a magyar nyelvű kiadás egy XVIII. fejezettel a Duna—Tisza— Duna vízrendszerére bővült) 65 részben színes illusztrációval (levéltári rajzok, korabeli képek és metszetek) szigorúan tudományos témaként lebilincselően tárgyalja a II. Ferenc idején épített Ferenc-csatorna történetét. A csatorna, amely a Duna és a Tisza összekötésére szolgál és csak részben sikeres kísérlet a közép-dunai térség éléskamrájának szerteágazó csatornarendszerrel az Adria felé történő megnyitására. Ez a terv még ma is időszerű. A Magyar Királyi Hajózási Vállalat RT által 1793 és 1802 között épített, majd a II. világháború után Duna—Tisza—Duna csatorna formájában újjáépített és kibővített Ferenc-csatorna áll a szerző kutatásai és elméleti vizsgálatai középpontjában. A Duna—Tisza csatornát, amely nyilvánvalóan a legnagyobb szabású vízimérnöki terv Európának ebben a részében, a Habsburg monarchia első részvénytársasága valósította meg. A nagyszámú, gyakran drámai nehézség és váratlan fordulat, amely a csatorna építését kísérte, híven tükrözi a feudalizmusból a korszerűbb gazdasági rendszerbe való áttérés sokrétű és ellentmondásos korát a Közép-Duna térségében. A szerző átfogóan tárgyalja a szövevényes politikai, közgazdasági tudományos és műszaki kérdéseket, valamint a Duna- Tisza-csatorna tervezőinek és építőinek tragikus egyéni sorsát, Kiss József és Kiss Gábor testvérekét, akik az első nagy magyar vízépítő mérnökök voltak. A bécsi és budapesti levéltárak rendkívül gazdag és eddig feltáratlan anyaga kedvező lehetőségeket nyújtott a kutatás számára, bár a forrásanyagok feltárása és feldolgozása rendkívül sok időt és fáradtságot kívánt. A Habsburg monarchia történelmét a XVIII. sz. elején a szerző ennek során sajátos nézőpontból vizsgálja. A hidraulika története szempontjából különleges érdeklődésre tarthat számot az a modellvizsgálat, amelyet az ismert matematikus, gépész és mérnök Kempelen Farkas, udvari tanácsos 1796-ban végzett (IX. fejezet). A szerző eredeti végzettségét tekintve oki. mérnök, a történelemtudományok doktora is, akinek több könyve és tanulmánya jelent meg a szerbek nemzeti történelme, az első világháború történelme, településtörténelem és müszaktörténelem tárgyakban, köztük a Vízügyi Közlemények 1968. 1. füzetében, „Duna—Tisza csatorna építése a XVIII. században. A terv kialakítása és a konceszszió kiadása a csatornatársaság részére" címmel. Ismerteti: a Szerkesztő