Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

114 Vancsó Imre tekről származó mérési adatokra épül. A grafikusan meghatározott kapcsolatok szerint a legnagyobb szélsebességek az erős ciklontevékenységü nappali órákban fordulhatnak elő, az éjszakai órákra jellemző inverziós időszakban, valamint a szuperadiabatikus viszonyok között fordulhatnak elő viszont a legalacsonyabbak. Az érdességi tényező a felszín érdességétől, a légrétegeződés stabilitásától és a szélsebességtől függ, tehát ismételten csak azoktól az éghajlati tényezőktől, amelyeknek az alakulását végsősoron a hőmérséklet és páranyomás értékeinek alakulása határoz meg. így felépíthető számos eltérő éghajlati adottságú (csupasz talaj, rét, kalászosok, hófelszín, stb.) területek mérési adatai alapján, egy z'

0 = f{T

2, e

2) típusú kapcsolat, amelyben a T

2 és e

2 a hőmérsékletnek, ill. páranyomásnak javított értékei. Összefoglalóan: a térszíni párolgást (evapotranszspirációt) a (2) és (3) összefüggések szerint meghatározó négy tényező mindegyike számítható a meteorológiai állomásokon 2 m-es szinten mért és rendszeresen észlelt hőmérsékleti és páranyomás adatokból. A négy tényezőre külön-külön megszerkesztett grafikus kapcsolat összevonható egy olyan összefüggésben, amely már közvetlenül alkalmas a párolgás grafikus meghatározására e két éghajlati tényező alapján. A.térszín napi párolgásának számítására alkalmas segédletet a 3. ábra mutatja be, ami a havi közepes hőmérsékletek és közepes páranyomás értékek felhasználásával a havi párolgás értékeinek a számítására is szolgálhat. A térszín párolgásának számítására szolgáló segédletekhez hasonlóan a nagyszámú kádpárolgási mérési adatot felhasználva Konsztantinov a 20 m

2 felületű kád párolgásának a számítására is szerkesztett grafikus összefüggést (4. ábra). Konsztantinov módszerének előnye, hogy olyan általános fizikai törvényszerűségekre épül, hogy bármely hőmérsékleti és páranyomás érték, ezek bármely kombinációja esetén, azaz bármely éghajlatú területre használható, szemben az empirikus képletek és grafikonok nagy részével, amelyek csak a kidolgozásukhoz hasonló éghajlati adottságú területekre terjeszthető ki. A Konsztantinov-módszer alkalmazhatóságának és pontosságának az értékelésére számtalan vizsgálatot végeztek a Szovjetunióban, amelyek során az így számolt párolgási értékeket összehasonlították más módszerek (Kuzin, Poljakov eljárásai) eredményeivel, ill. a liziméterek (GGI 500) méréseivel (Szokolovszkij 1968). Ezek a vizsgálatok azt igazolták, hogy a Konsztantinov-módszerrel kapott eredmények állnak legközelebb a mérési adatokhoz. Az eljárás a Szovjetunióban elterjedten alkalmazott. 2. A Konsztantinov-módszer hazai alkalmazása A módszer hazai kipróbálásához 57 éghajlatkutató állomás 1901—50 időszak észleléseiből származó léghőmérsékleti [°C] és páranyomás [mb] havonkénti középértékeit vontuk be. Valamennyi adatot javítottuk az 1. és 2. ábra grafikonjai felhasználásával, és a hőmérséklet és a páranyomás javított havi középértékei szolgáltak alapul a további számításokhoz. Ezek során vizsgáltuk egyfelől a szabad vízfelszín párolgásának törvényszerűségeit feltételezett 20 m

2 felületű párolgásmérő kádakra, másfelől a talajfelületek evapotranszspirációjának időbeli és térbeli alakulását. E vizsgálatokat megelőzően elemeztük a hőmérséklet és a páranyomás gradiensek hazai viszonyok közötti alakulását. Ilyen mérések hazánkban az Országos Meteorológiai Szolgálat Szarvason létesített agrometeorológiai kutató állomásán folynak 1963 óta április—október időszakban. Az állomáson a gradiensek számításához szükséges hőmérsékleti és páranyomás méréseket 0,5 és 2,0 m-en mérik. E mérések szerint a hőmérsékleti gradiens 0,2 és —0,4 °C között, a páranyomás gradiense 0,1 és 0,9 mb között változik.