Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

1. füzet - Déri József: A HOSSZÚTÁVÚ VÍZSZINTSZABÁLYOZÁSI FOLYAMAT OPTIMALIZÁLÁSA

68 Déri József 2.14. Az 1. és 2. szabályozó víztározó határának optimalizálása. Az 1. víztározó működését a (21) és a (22) feltételekkel, a 2. víztározóét a (23) és a (24) feltételekkel definiáltuk. Az együttes optimális működés meghatározásához feltételeztük, hogy #

krl

t ] = #

kri

t=l,20 m. Ilyen feltételek mellett nagyszámú optimalizált működési változatot állítottunk elő és ábrázoltunk. A 7. ábrán 4x5 = 20 optimalizált működési változat eredményét szemléltetjük. A 7. ábrán látható legfelső a) görbe azt az esetet tünteti fel, amikor csak az 1. víztározó üzemel, a másik három görbe a 2. víztározó szabályozási vízkészletvariánsait is tartalmazza. Ezek összehasonlítása alapján szembetűnő, hogy az 1. és a 2. víztározó együttes működése még a legkedvezőtlenebb üzemelési feltétel esetében is jobb eredményt szolgáltat, mint egyedül az 1. jelű víztározó. A vizsgált 4 optimális működési variánscsoport közül a b) változat szolgáltatja a legkedvezőbb eredményt. Ab) jelű görbéről leolvashatjuk azt, hogy az 1. víztározó 9 hónapos gyakoriságú beavatkozás (vízeresztés) feltételezésével fejti ki a legkedvezőbb hatást, ugyanakkor a 2. víztározó a legkedvezőbb hatást akkor eredményezi, ha a vízszintszabályozási készlet W

3p

t = 5-10

6 m

3. Ez utóbbi megállapítás hatékonyabb szemléltetése érdekében a 7. ábra felhasználásával szerkesztettük a 8. ábrát, amely a 2. víztározó vízszintszabályozási (biztonsági) vízkészletvariánsait tartalmazza arra az esetre vonatkozóan, amikor az 1. beavatkozó szerv működési periódusa optimális (9 hónap). A 8. ábráról leolvasható a vízszintszabályozási vízkészlet optimális értéke: W

3P

T = 5-10

e m

3. 3. Összefoglalás és következtetések A vízkészlet-gazdálkodás népgazdasági jelentőségének növekedése előtérbe helyezte a víztározóval megvalósítható, a hosszú távra (sokéves időszakra) optimalizáló vízszintszabályozások elméletének és módszertanának a fejlesztését. A hosszútávú vízszintszabályozási folyamat optimalizálásához a számítógépes modellezést alkalmaztuk, ami azt jelenti, hogy modellező szabályozásról van szó. A modellezéshez a rendszer vízháztartási mérlegét reprezentáló valószínűségi változókat és a víztározást jelképező beavatkozási változókat tartalmazó rekurzív funkcionálegyenletet, valamint feltételes beavatkozási korlátokat alkalmaztunk. Ez utóbbi a tározóműködés optimalizálási módszertanának az elméleti vonatkozású továbbfejlesztését jelenti. A szabályozó beavatkozások egymásrahatásának figyelembevétele érdekében a dinamikus programozás elvén alapuló sztochasztikus rekurzív formulát (1) fogalmaztuk meg, amely két szabályozó beavatkozó víztározó vízszintszabályozó hatását tartalmazza. Ez a formula a bemenő és a beavatkozási változók függvényében méri a szabályozott létesítményben keletkező kedvezőtlen hatások összegét. Ezek minimalizálása révén juthatunk el az optimalizált beavatkozási paraméterekhez. A kedvezőtlen hatások minimalizálásához figyelembe vettük a szabályozott létesítményre vonatkozó működési korlátokat, valamint a szabályozó beavatkozó víztározókra vonatkozó korlátokat. A kutatás eredményeként kifejlesztett adaptív, hosszútávú vízszintszabályozás-optimalizálási modell a Velencei-tó és tározó rendszerére alkalmazott számpéldához viszonyítva számottevően szélesebb körű alkalmazásra nyújt lehetőséget. A két víztározót tartalmazó vízszintszabályozási rendszer (Velencei-tó és