Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

644 Kovács György együtt tartalmazzák a mennyiségi és minőségi információkat, a természetes környezetben mért és a vízhasználatokra vonatkozó ismereteket. A terjedelem hátrányos növekedését azáltal küszöbölhetjük ki, hogy az évkönyvben a leggyakrabban használt, térben és időben integrált - tehát képzett - adtokat közöljük és arra törekszünk, hogy a részletes adatok szolgáltatásának feladatát a számítógépes adatkezelő rendszer kinyomtatott, vagy gépi hordozón adott adatsorai vegyék át. Ennek érdekében azonban az évkönyveknek arról is tájékoztatást kell adniok, hogy a részletes adatok hol és milyen formában szerezhetők be. 2. Lehet-e a Vízrajzi Évkönyv a vízállás-adatok teljes értékű adatforrása? Sokszor megtörténik viták során, hogy divatos és jól hangzó elvekkel ködösítik a műszakilag még nem teljesen érett, megalapozatlan állásfoglalást. Annak érdekében, hogy igazoljam, most a számítógépes adatkezelő rendszernek emlegetése egyáltalán nem ezt a célt szolgálta, vitatni kívánom Vágás István szakmai érvelését is. Úgy vélem igazolni tudom ilyen módon, hogy az általa felvetett helyes cél - a műszaki tervezők és a kutatók információ-igényének kielégítése részletes és megbízható hidrológiai adatok szolgáltatásával - nem érhető cl a hagyományos évkönyvi forma megtartásával, az ahhoz vezető út a rendelkezésünkre álló műszaki lehetőségek ismeretében csak a számítógépes adatkezelő rendszerek kifejlesztésében és gyakorlati hasznosításában jelölhető meg. Minden hidrológiai elemzés során arra kényszerülünk, hogy a térben és időben folytonos jelenség leírását diszkrét adatsorokkal közelítsük meg. A térbeli folytonosságot megfelelően helyettesítő észlelési pontok megválasztása a hálózattervezés feladata. Az adatgyűjtés - az ún. mintavétel időbeli sűrűségét kell megfelelően meghatároznunk annak érdekében, hogy a kiválasztott állomásokon rögzített adatok kielégítő pontossággal jellemezzék a vizsgált folyamat időbeli lefutását. Az utóbbi feladat megoldása érdekében vagy az idősor spektrumát elemezzük megkívánva, hogy a mintavétel sűrűsége ne haladja meg a még számottevő komponens fél hullámhosszát (Nyquist-féle határ spektrum) vagy az információ-veszteség mértékét határozzuk meg a diszkrét adatok közötti időtartam hosszától függően, vagy az adat-sűrűség és a folyamatos észleléshez viszonyított hiba közötti kapcsolatot vizsgáljuk (az utóbbi két esetben az információ-veszteségnek vagy az elkövetett hibának még elfogadható mértéke egyértelműen megadja az adatgyűjtés megkívánt ütemezését). Mindhárom módszerről jelentek meg a közelmúltban részletes tanulmányok a magyar irodalomban, ezért ezek elemzésére nem térek ki. Csak arra utalok, hogy a különböző eljárások közelítően egyező eredményeket adnak, igazolva, hogy az így meghatározott értékek megbízhatóan használhatók adatgyűjtő rendszerünk tervezésekor. Vízfolyásaink vízjárásának egyetlen közvetlenül és folyamatosan - vagy kellő sűrűséggel - észlelhető mennyiségi paramétere a vízállás (ha nem tekintjük a folyamatos vízhozammérésre törekvő legújabb próbálkozásokat pl. az ultrahangos mérést - amelyek azonban még nem általánosan alkalmazottak). A vízállásadatok észlelésének megkívánt sűrűségéről pedig a Magyar Hidrológiai Társaság által 1980-ban az adatgyűjtés korszerűsítésével kapcsolatosan szervezett pályázatra benyújtott egyik tanulmány igazolta, hogy az szoros kapcsolatban van a vízgyűjtő kiterjedésével (Ambrus-Balázs K.-Balázs A. 1980). A dolgozat számszerű értékeket is közöl megállapítva, hogy általában kizárva a duzzasztók által, vagy más különleges adottság (pl. karsztos felszín) miatt befolyásolt szakaszokat, illetve vízgyűjtőket három óránkénti vízállás leolvasás szükséges és elégséges azokon a vízfolyásokon, amelyeknek a vízgyűjtőterülete kisebb 100 km

2-nél. Efölött a határ fölött az észlelési időköz hossza kettőzhető és hat órás észlelési sűrűség szükséges mindaddig amíg a vízgyűjtő kiterjedése az 500 knr-et meg nem haladja. A következő kategóriában ( 1000 km

:-es kiterjedésig) megelégedhetünk napi kétszeri észleléssel és csak az en-