Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam 1982. 4. füzet HOZZÁSZÓLÁS A VÍZRAJZI ÉVKÖNYV HASZNÁLHATÓSÁGÁVAL, RENDELTETÉSÉVEL ÉS SZERKESZTÉSI ELVEIVEL KAPCSOLATOS VITÁHOZ DR. KOVÁCS GYÖRGY

1 A közelmúltban folyóiratainkban - a Hidrológiai Tájékoztatóban és a Vízügyi Közleményekben - vita alakult ki a százéves múltra visszatekintő Vízrajzi Évkönyv szerkesztési elveivel kapcsolatosan. A vitát indító Vágás (1981) azért emelt szót, mert úgy véli, hogy a vízhozamoknak és sok esetben a vízállásoknak nem az eredetileg észlelt adatait közölve, hanem azokat képzelt vagy amikor szükséges - javított adatokkal helyettesítve (különösen ha a javítás módja és mértéke nem ismert) a Vízrajzi Évkönyv elveszti forrás-értékét, a közölt adatsorokat a tervezők, vagy a kutatók hidrológiai tanulmányaik készítésekor közvetlenül nem használhatják. Az évkönyv szerkesztői közül Janó és Szekeres ( 1981) válaszoltak a felvetett észrevételekre. Hivatkoztak az évkönyv külföldi méltatásaira, továbbá arra, hogy a szerkesztési elvek alakítását gyakorlati szakemberekből álló bizottság időről időre felülvizsgálja és így azok követik a tényleges igényeket. A szakmai észrevételekkel kapcsolatosan rámutattak arra, hogy kritikus esetekben közlésre kerültek a javított és az eredeti adatok is, utalva a módosítás szükségességére és módjára. Az egyidejűen megjelenő viszontválaszában Vágás (1982) a korábbi szerkesztési elvekhez való ragaszkodást a maradiság jelének ítéli. Magam viszont úgy gondolom, hogy az évkönyv javításának általa kitűzött célja a forrás-érték növelése annak érdekében, hogy az adatsorok további hidrológiai elemzésekhez közvetlenül felhasználhatók legyenek - sem felel meg a korszerű követelményeknek. Egyetértek abban, hogy a Vízrajzi Évkönyv tartalmát és szerkesztési elveit módosítani kell, a javítás útját azonban alapvetően más irányban látom, mint a vitában eddig részt vevő kollégák. Ezért bővítem a vitázok sorát ennek az írásnak közreadásával. 1. A Vízrajzi Évkönyv korszerűsítésének szükségessége A Vízrajzi Évkönyvnek, pontosabban jelenleg rendszeresen közreadott évkönyveinek rendszerének legnagyobb hiányosságát abban látom - amint ezt korábbi tanulmányomban már kifejtettem (Kovács 1979) - hogy a vízjárás mennyiségi és minőségi jellemzésére vonatkozó adatok egymástól és a vízhasználatok adataitól elszakadtak, külön kerülnek publikálásra, jóllehet ma már minden, a témához értő és elfogulatlan szakember elismeri : az adatoknak ez a mesterséges szétválasztása helytelen. A minőségi adatok a mennyiségi információk nélkül értéktelenek, a természetes környezetben végzett megfigyelések az emberi tevékenység által jelentősen befolyásolt vízrendszerekben elégtelenek a hidrológiai körfolyamat jellemzésére, ha nem egészítjük ki azokat a vízhasználatok - vízkivételek és visszavezetések - mennyiségi és minőségi adataival. A három évkönyv összevonását ellenzők legtöbbször azzal érvelnek, hogy az így többszörösére növekvő adatszám már csak nehezen kezelhető kötetben lenne összefoglalható, amint ezt azoknak az országoknak az évkönyvei példázzák, ahol az egységes adatközlést biztosítják. így tehát vagy bele1 Dr. Kovács György oki. mérnök az MTA levelező tagja, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) főigazgatója.