Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Déri József: A HOSSZÚTÁVÚ VÍZSZINTSZABÁLYOZÁSI FOLYAMAT OPTIMALIZÁLÁSA
A hosszútávú vízszintszabályozási folyamat optimalizálása 65 zási vízszint biztosításáról kell gondoskodni. Ezek a vízszintszabályozási követelmények évről-évre periodikusan ismétlődnek, ily módon a vízszintszabályozás alapjele periodikus függvénnyel leírható. 9 2.12. A tó vízszintjének optimalizálása belső beavatkozások igénybevételével. A Velencei-tó a vízgyűjtőn levő víztározók igénybevétele nélkül is optimalizálható, azonban az ily módon elérhető parciális optimum a víztározók megfelelő üzemeltetésével számottevően javítható. A belső beavatkozások optimalizálásának egy változatát a 4. ábrán mutatjuk be. A 4. ábra öt optimalizált vízszintszabályozási variáns összehasonlítását teszi lehetővé. Ezek közül a fíoj jelű változat az elmúlt években előírt szabályozási vízszintre (alapjelre) vonatkozó optimalizálás eredményét tartalmazza. A 4. ábrán látható, hogy a Hoí-AH változat kedvezőbb megoldást szolgáltat, sőt a vizsgált változatok közül ez a legkedvezőbb megoldás, ami azt jelenti, hogy célszerűnek látszana a korábbi megfontolások alapján előirányzott szabályozási vízszintet 0,10 mrel csökkenteni. 2.13. Az 1. szabályozó víztározó hatásának optimalizálása. Empirikus megfontolások alapján feltételezzük, hogy a belső szabályozó beavatkozások kedvező hatása a szabályozó víztározó megfelelő működtetése révén tovább fokozható. Ezzel kapcsolatos tények feltárása előtt megvizsgáljuk az 1. víztározó optimális működési módját. Az 5. ábra összesen 2x5=10 optimalizált szabályozó beavatkozási variánst tartalmaz. Az itt feltüntetett eredmények segítségével megvizsgálhatjuk azt, hogy а К hatásfüggvény típusának a megválasztása milyen módon és mértékben befolyásolja az 1. víztározó optimális működését. Célszerű megjegyezni, hogy az 5. ábrán feltüntetett számítási eredmények egy-egy parciális optimális megoldást jelképeznek. Az 5. ábrán feltüntetett a) és b) jelű optimalizált beavatkozási variánscsoportok összehasonlítása alapján megállapíthatjuk, hogy mind a három esetben a 9 hónapos gyakoriságú szabályozó beavatkozás eredményezi a legkedvezőbb optimumot. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a szabályozó beavatkozási folyamat kezdő időpontjától számított 9 hónaponként kell előirányozni az 1. víztározó előírt szintig történő ürítését, ily módon tehát a tározó töltés folytonos időtartama gyakorlatilag 9 hónap (ugyanis az ürítés néhány nap alatt megoldható). Az 5. ábra alapján arra is következtethetünk, hogy az adott működési feltételek mellett a vizsgált К hatásfüggvények típusa gyakorlatilag nem befolyásolja a legkedvezőbb szabályozó beavatkozási mód kiválasztását. 5 Vízügyi Közlemények 1,4 ',2 1,0 0,8 0,8 0,4 0,2 0,0 М[К(Н г)] н 0 -tea cm (v.-v II. honapokban) — — к—Я Optima 1 lis szabályozási Optima /izszint lenlegi sz vizsz abályozási nt lenlegi sz vizsz abályozási nt H 0j -2АН Н..-ЛН V 4 W V ?4 W Wtt.2113 1 Szabályozási vízszint-változatok, cm 4. ábra. A legkedvezőbb szabályozási vízszint meghatározása ( Velencei-tó) Рис. 4. Установление наиболее благоприятного уровня регулирования Fig. 4. Determination of the optimal regulation waterlevel ( Lake Velence) Fig. 4. Evaluation du niveau de régularisation le plus favorable