Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Déri József: A HOSSZÚTÁVÚ VÍZSZINTSZABÁLYOZÁSI FOLYAMAT OPTIMALIZÁLÁSA
62 Déri József korlátok már parciális optimumot (W„p t) is tartalmaznak, ami a módszer iterációs jellegére utal. Ez azt jelenti, hogy a paraméter több számítási változat eredményeként határozható meg. Ezt követően a további optimumkereső számítások során, vagyis a t 1- beavatkozási paraméter meghatározásához ezt a szabályozási paramétert (Wjjp t) adottnak tekintjük. A 2. szabályozó víztározó A (23) és a (24) feltételekből kitűnik, hogy a 2. szabályozó víztározó működése részben a saját állapotától, részben a környezete állapotától, vagyis az 1. víztározótól és a szabályozott létesítménytől függ. Az 1. és a 2. szabályozó víztározó működésére vonatkozó korlátok és feltételek összehasonlítása alapján látható, hogy azok számottevően különböznek egymástól: az 1. víztározó működése a r 1- determinisztikus periódushosszal jellemezhető, tehát (feltételhez kötött) determinisztikus üzemrendről van szó, ugyanakkor a 2. víztározó működése nem periodikus. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az egymást követő szabályozó beavatkozások időtartama valószínűségi változó. A vízszintszabályozási célt szolgáló vízeresztések volumene tekintetében a helyzet fordított: az 1. víztározó valószínűségi változóként értelmezhető víztömeget bocsát ki, ugyanakkor a 2. víztározó rögzített értékű víztömeget (Wpp t) bocsát ki a korlátozó tényezők által meghatározott valószínűségi változóként értelmezhető időközönként. Az eddigiekből is látható, hogy a 2. víztározó működése a biztonsági tartalékképzés funkcióját is teljesíti. Az előbbi feltevések és korlátozások bevezetése a modellezhetőség, valamint az üzemvitel áttekinthetősége érdekében szükséges. Célszerű azonban megjegyezni, hogy adott szabályozási rendszer szerkezetének megfelelően módosíthatók az előbbiekben vázolt korlátok és feltételek. A vízszintszabályozás-optimalizálási modell nemcsak funkció és rendeltetés, hanem működési mód szintjén is tartalmazza az átalakíthatóság és másirányú alkalmazhatóság lehetőségét. Az (1) rekurzív optimalizálási formula olyan esetre vonatkozik, amikor a szabályozási rendszer 2 db beavatkozó létesítményt (tározót) tartalmaz. A (21)-től a (24)-ig terjedő feltételes beavatkozási korlátok két beavatkozó szabályozás folyamatát írják elő. Az 1. és a 2. víztározóra vonatkoztatott működési korlát két alapvetően különböző és célszerűen alkalmazható típust képvisel. Ezek közül egyik vagy másik, vagy mindkettő értelemszerűen alkalmazható további szabályozó beavatkozó létesítményre. Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a kutatás eredményeként kifejlesztett, és e fejezetben bemutatott szabályozásoptimalizálási modell a következő fejezetben bemutatott konkrét számpéldához viszonyítva szélesebb körű alkalmazásra is lehetőséget nyújt. Célszerű azonban arra is rámutatni, hogy a vizsgálatba bevonható szabályozó beavatkozó létesítmények számának növelését gyakorlatilag a számítástechnikai nehézségek korlátozzák. Az 1.22. pontban megfogalmazott matematikai modell adott vízszintszabályozási rendszerre történő egyszeri alkalmazása csak egy optimális megoldást Wf- = 0, ha V|-< Wpp t. W?- = W*p t, ha Я,<Я кг1 4., és , ha és , ha opt ' (23) (24)
