Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Goda László és Szlávik Lajos: A VÍZRAJZI SZOLGÁLAT HELYZETE ÉS FELADATAI

550 Goda L. és Szlávi к L. 3. A vízrajzi tevékenység fejlesztésének fő irányai 3.1. A vízrajzi munka tartalmi kérdései 3.11. Az észlelőhálózat fejlesztése. A különböző vízrajzi elemek céljaira szolgáló észlelőhálózatok további fejlesztése területén az alábbi feladatok jelentkeznek : Egyértelművé és áttekinthetővé kell tenni a különböző célú állomások hálózatainak kapcsolódását, egyidejűleg ügyelve a hálózatok szétválasztására. Minden elemre ki kell alakítani a törzsállomások hálózatát, részletesen meg kell vizsgálni az optimális állomássűrűséget, a különböző észlelési elemek törzsállomásait lehetőleg koncentrálni kell. Az azonos területen levő hálózatok fejlesztését csak az összes hálózat egyidejű elemzése alapján lehet elvégezni. A hálózatok optimális sűrűségének és az észlelések időpontjának megválasztására információtartalom-vizsgálatok szükségesek. Az egyes vízügyi igazgatóságokon belül a vízrajzi észlelőhálózatnak beleértve az üzemirányítási célokat szolgáló állomásokat is -, az adatgyűjtésnek, feldolgozásnak és archiválásnak egységes, összehangolt rendszert kell alkotnia. Ki kell alakítani ennek megfelelően a vízrajzi munka, a szervezet, és az információáramlás megfelelő hierarchiáját. Az üzemirányítási célokat szolgáló hálózat legutolsó láncszeméig (pl. egy ideiglenes árvízi vagy belvízi vízmércéig, egy öntözővíz mérési eredményig stb.) egységes szakmai elvek, szakmai irányítás, felügyelet, egységes feltételrendszer biztosítandó. Ez az összehangoló munka az igazgatóságokon belül a vízrajzi szervezeti egység feladata. 3.12. Az adatgyűjtés. A vízrajzi adatok gyűjtésének fejlesztése során törekedni kell az alábbi irányelvek érvényesítésére : - az észlelési-mérési munkában a tiszteletdíjas észlelői rendszert fel kell váltani körzetesített (főállású észlelőkkel és helyi adatrögzítő berendezésekkel rendelkező) rendszerrel, meg kell teremteni a körzetesített észlelések szervezeti és technikai feltételeit; biztosítani kell az adatellenőrzés rendszeres visszajelzését az adatgyűjtéshez, törekedve az észlelések színvonalának emelésére; be kell tartani a meglevő VMS segédletek utasításait, el kell kezdeni a segédletek felújítását, a hiányzók pótlását. Az utóbbi időben az észlelőhálózat gyakran emlegetett automatizálásának reményében oda jutottunk, hogy a hagyományos hálózat főként az észlelők lemondása miatt - sokszor csak akadozva funkcionál és ugyanakkor az automatizálás technikai és pénzügyi feltételeinek hiánya annak hálózati alkalmazhatóságát az elkövetkező évtizedben kétségessé teszi. Egyre kevésbé lehet biztosítani az azonos időpontokban történő észleléseket - a személyi feltételek hiánya, pénzügyi problémák miatt. A vízkivételek és a vízvisszavezetések mérése területén az egyetlen járható útnak azt tartjuk, hogy ezeket az adatokat a vízjogi engedéllyel rendelkezők határozzák meg. Erre lehetőséget ad az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat 8. paragrafus (5) bekezdése, mely szerint a vízhasználatok vízkivételének és a használt vizek elvezetésének mérhetőségét biztosítani kell. Ennek érdekében az üzemben tartó a vízjogi engedélyben foglaltaknak megfelelően köteles gondoskodni vízállás és vízhozammérők alkalmazásáról, azok rendszeres hitelesítéséről, működtetéséről. Az eddigieknél is nagyobb mértékben kell érvényt szerezni ennek a rendelkezésnek. Ezzel a vízgazdálkodási ágon kívüli további források lennének bevonhatók a vízrajzi tevékenységbe, adatgyűjtésbe. Jó példa erre az a kb. 1500 db mélyfúrású kút az országban, amelyeknél a kommunális és ipari vízművek ún. üzemi méréseit néhány év óta végzik.