Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

4. füzet - Dóka Klára: A VÍZÜGYI SZAKIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE

A vízügyi szakigazgatás fejlődése 523 pótolták (OL С 64. 1836-44 7, 10, 11). 1834-ben megkezdődött a Tisza felmérése. Lányi Sámuelt bízták meg a feladat végrehajtásával, aki 7 napidíjassal kezdte meg a munkát. 1836-ban a század legkiválóbb mérnöke. Vásárhelyi Pál is hivatali pozícióba került. A meghalt építési segédigazgató helyébe a vízügyi szolgálat tiltakozása mellett Zelenka Lajost helyezték, és Vásárhelyi lett az első hajózási mérnök, a felügyelő helyettese (OL С 64. 1835-44-35, 1836-44-24). 1836-ban Eklér Imre, a vízügyi segédigazgató is meghalt. Pótlásáról úgy gondoskodtak, hogy a hajózási felügyelő és a vízügyi segédigazgató státusát összevonták, és Lechner Józsefet nevezték ki erre az állásra (OL С 64. 1837-34-4)'. Ezzel sikerült elkerülni azt a lehetőséget, hogy a két vezető egymás ellen intézkedjék (OL С 64. 1837-34- 50). Mivel a hajózási mérnökök kiváló szakemberek voltak, Lechnernek eredeti állásában r.em volt sok tennivalója. Az összevont státust azonban nem lehetett sokáig fenntartani. 1839-ben Rauchmüller meghalt. 1839-ben Lechner Józsefet nevezték ki a főigazgatóság vezetőjévé, aki meglehetősen szétzilált szervezetet vett át (OL С 64. 1839-34-42). Elődje a műszakiak súlyát növelte, azonban a hivatali gárdát nem tudta megszervezni. A régi szervezet bomlása, a sok betöltetlen hely egyúttal azt is mutatta, hogy a kormányszékeknek alárendelt, kettős függésben tevékenykedő főigazgatóság, és ezen belül a vízügyi szervezet már egyre kevésbé felel meg az igényeknek. Az új igazgató a hivatali személyzet pótlását sajátos módon oldotta meg. A főigazgatóság központjában a 3 segédigazgatói helyet a már említett Zelenkei Lajoson kívül Keczkés Károllyal és Berger Lajossal töltötte be, egyszerűen maga köré gyűjtve a korábbi hajózási mérnököket. Abban igaza volt Lechnernek, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező személyeket vezető állásba helyezte, azonban itt inkább az „állás"-ra terelődött a hangsúly. A terület, amit irányítani kellett volna, mindhármuk számára idegen volt. 1841-ben Vásárhelyit kinevezték hajózási felügyelőnek. О főként a dunai munkákban kipróbált emberekre igyekezett támaszkodni. Lechner szervező tevékenysége vidéken nagy zavart okozott, szinte minden státus üresen maradt. A teljes létszámot az 1840-es években már nem sikerült helyreállítani. Az évtized végén megérett a helyzet a főigazgatóság teljes átalakítására (OL С 64. 1845-34-88). A vízügyi szakigazgatás történetét a polgári forradalmat megelőző korszakban az elvégzett munka alapján pozitívan kel! értékelnünk. A folyók felmérése, a szabályozás előtti állapotok pontos vízrajzi leírása olyan hagyományokat őrzött meg, amelyekkel a kortársak szerint egyetlen ország sem dicsekedhetett. Maga a vízügyi szervezet azonban csak sok átalakítás után, akkor sem teljes egészében tudott megfelelni a feladatoknak. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság, mint a szakigazgatás része, egyre inkább akadályozta és nem segítette a vízügyi munkák gyors lebonyolítását. A szervezet leginkább életképes része, a Hajózási Igazgatóság és a térképező mérnökök testülete volt. amely jobban el tudott szakadni a bürokratikus szemlélettől. A polgári forradalom előtti szervezet működése során világossá vált, hogy a vízügyi szakigazgatásnak bizonyos önállóság szükséges. A szervezetet nem a közigazgatási határok, hanem a vízrendszerek szerint kell kialakítani, különben az érdemi munka elsikkad a különféle érdekeltek vitáiban. A műszaki és adminisztratív-gazdasági feladatok zavartalan lebonyolításához külön meg kell szervezni a saját szakemberekkel dolgozó műszaki és hivatalnok gárdát. Ezeket a kérdéseket azonban csak az ország politikai átalakulása, az igazgatási rendszer átszervezése után lehetett megoldani. 3. Vízügyi igazgatás az abszolutizmus korában (1849-1867) A polgári forradalom idején a vízügyi személyzet a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumhoz tartozott, azonban a politikai események miatt érdemi munkára ebben az időszakban nem került sor. 1849-1867 között a vízügyi személyzet kettős felépítésben működött: a központi és területi építési hivatalokban, valamint a Tisza-szabályozás irányítására létrehozott szervezetekben.