Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Vizűn vi Közlemények. LXIV. évfolyam 1982. 3. füzet ÁRAMLÁSIRÁNY—SARKANTYÚIRÁNY DR. HASZPRA OTTÓ 1 Hozzászólás Kornisné dr. Akantisz Zsuzsanna: folyószabályozási művek kialakításának vizsgálata kismintán e. tanulmányához (Vízügyi Közlemények, 1981. 4. fűzet). A címben hivatkozott cikk Franco (1969) tanulmányát jelölte meg első forrásként, mint amely a folyószabályozás keresztirányú műveinek legkedvezőbb irányát vizsgálva, a lefelé irányuló sarkantyúk előnyeit állapítja meg. Akantis: a továbbiakban saját vizsgálatait ismertette és a Francóéval összhangban levő saját megállapításait jelölte meg leginkább általánosíthatónak. A lefelé irányuló sarkantyúk kedvező megítélését a Sió-torkolati mű 1967/68. évi modellkísérlete is alátámasztja, így érdemes felidézni (Haszpra 1968, 1970). A modellkísérlet során a hajózsilip jobb oldalán elhelyezkedő duzzasztómű vízládája után a sík utófenéken az áramlás irányával 45°-os szöget bezáró „terelőgerendákat" helyeztünk el, Akantisz megnevezése szerint „lefelé irányulóan" (vagyis az áramlás irányát tekintve balfelé előre). E terelő gerendák hatására a viszonylag nagysebességű áramlás részben átterelődött a balra eső hajózsilip öblözetébe, miként a jobb parti sarkantyúk célja is az, hogy a felettük elhaladó áramlást a balra eső sodorvonal felé tereljék. Az általunk alkalmazott terelőgerendák tulajdonképpeni célja az áramlás szétterítése, vagyis a sebességcsúcs csökkentése volt, medervédelmi okokból, de a létrehozott közvetlen hidraulikai hatás azonos a sarkantyúkéval. A terelőhatás egyébként, miként a sarkantyúknál is elsősorban alacsony vízállásnál érzékelhető, magasabb vízálláskor viszont jelentéktelen (a Sió esetében hajózási okokból éppen ez a jó). Az 1. ábrán bemutatjuk a Sió dunai torkolati művének elrendezését a duzzasztómű alvízi környezetében az utófenéken elhelyezett sarkantyúszerű „terelőgerendákkal". A 2. ábrán a terelőgerendák nélküli, a 3. ábrán a terelőgerendákkal ellátott utófenék hatását. A duzzasztóművön - zárt hajózsilip mellett — mindkét esetben Q = 80 m 3/s víz folyik át. A felvízszint 88,50 В ill. az alvízszint 83,40 В. A 2. ábrán a felszíni áramkép: az aktív áramkép átterjed a hajózsilip tárakozó terébe, a móló mentén végig forgó, holtterek vannak, a 3. ábrán a felszíni áramkép: az aktív áramlás erősen szétterül és a kezdeti szakasz kivételével a várakozótér teljes szélességét kitölti, a parti móló nagyobb része mentén az átterelés hatására már lefelé irányuló áramlás jelentkezik. A Sió-torkolathoz javasolt terelőgerendás megoldásunk tudomásom szerint irodalmi előzmény nélküli és műtárgyakkal kapcsolatban azóta sem találkoztam vele. Egyetértek a modellkísérletek Akantisz általjavasolt folytatásával. Célszerűnek látnék alapozóbb jellegű, ugyanakkor a hidraulikai paraméterek széles tartományára kiterjedő vizsgálatokat (egyenes, majd ívelt csatorna, változó relatív geometriai méretű és számú sarkantyú, illetve terelőgerenda, különböző sebesség-, ill. Froude-szám-tartományba eső alapáramlás stb.), amelyek viszonylag olcsón és gyorsan, akár néhány diplomamunka keretében is elvégezhetők és hasznos útmutatást adnának a terelőgerendák, ill. sarkantyúk műtárgyakban és természetes medrekben való alkalmazhatóságának feltételeire. ' Dr. Haszpra Ottó oki. mérnök, a műszaki tudományok doktora, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének egyetemi tanára, igazgatóhelyettes.
