Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
3. füzet - Kozmáné Tóth Erzsébet—Nagyné Dávid Aranka—Szabó Gyula: A VELENCEI-TÓ PÁROL-GÁSA
A Velencei-tó párolgása 445 Vili. táblázat A szélsebesség havi és évi közepe Agárdon (1973—78) [m/s] 1. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII Évi közép 3,0 2,9 3,3 3.5 3.2 2,9 3.0 2,5 2,6 2,5 2,7 2,8 2,9 Az ismertetett meteorológiai elemek párolgásra gyakorolt hatása kifejeződik a különböző empirikus képletekben, amelyekben ezek napi vagy havi értékei szerepelnek. A párolgás mértékét nem egy-egy elem, hanem mindig ezeknek az elemeknek az összessége szabja meg. 2. A Velencei-tó párolgásának számítása 2.1. Párolgási képlelek és eredményeik A tó párolgási veszteségének meghatározása érdekében olyan tapasztalati összefüggés kidolgozására törekedtünk, mellyel jól nyomon követhető a párolgás naponkénti, de legalább havonkénti értéke és alkalmazásához nem szükséges komplex és költséges adatgyűjtés. A tó párolgása meghatározható lenne a vízháztartási mérleg segítségével is, ha a mérleg többi tagját kielégítő pontossággal ismernénk. A gyakorlatban azonban ez a feltétel ritkán teljesül. A Afií =(C+H)-(P + L+V h) [mm] (3) vízmérlegegyenlet elemei közül a vízkészletváltozást (AK) három tavi lapvízmérce (Dinynyés, Agárd, Velence) adatainak középértékéből meg lehet határozni. A csapadékot (C) nyolc tóparti csapadékmérő adatának számtani közepelésével, a felszíni hozzáfolyást (H) a két legfontosabb vízfolyás (Császár-víz, Vereb-Pázmándi-víz) torkolatközeli állomásainek vízhozamadataiból, illetve a közvetlenül betorkolló kisvízfolyások időszakos mérésén alapuló hidrológiai analógiával határozzák meg. A felszíni elfolyást (L) a dinnyési leeresztő zsilip, a vízkivételt (l^jj pedig a vízkiemelő berendezések üzemi értékei ( 1. ábra) szolgáltatják (Szabó 1980). A tó vízmérlegének elemeit nyilvánvalóan jelentős hibák terhelik, különösen a hozzáfolyást, melynek felszín alatti részére mérési adatok sincsenek. A felszín alatti hozzáfolyás-elfolyás egyenlőségének feltételezése pedig jogosan megkérdőjelezhető. A gyakorlati vízmérlegszámításoknál a párolgást valamilyen rendelkezésre álló módszerrel kiszámítják és behelyettesítik a (3) egyenletbe. A (3) egyenlettel kapott (számított) vízkészletváltozás és a (vízállásváltozással) mért vízkészletváltozás különbségét a záróhibát a csapadék kivételével a többi vízmérlegelem között szétosztják. A IX. táblázat az 1973— 78. évi időszakra az előbbi módon meghatározott havi párolgási értékeket tartalmazza. A párolgás számítására, illetve a megbízható összefüggés kidolgozására irányuló kutatásaink kiindulási alapja az energia-háztartási módszerrel számított, majd 1978-tól az úszó-párolgásmérővel mért adatok. A párolgásnak az energia-háztartási módszerrel történő kiszámításához mértük a (2) egyenlet R és ß v+v t komponenseit. Feltételeztük, hogy a vízgőz és a hő átvitele a felszín-
