Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Kozmáné Tóth Erzsébet—Nagyné Dávid Aranka—Szabó Gyula: A VELENCEI-TÓ PÁROL-GÁSA

442 К ozmáné lóth £., Nagyné Dávid A. és Szabó Gy. III. táblázat A Velencei-tó 1973—77. évi hőháztartási adatai R Havi átlag Q [MJ m 2] IV. 264 -222 -38 -4 V. 381 -301 -55 -25 VI. 398 -339 -21 -38 VII. 406 -398 8 -16 VIII. 356 -399 -4 -13 IX. 226 -247 42 -21 X. 109 -142 46 -13 (iv-x.) összeg 2140 -1988 -22 -130 el azokat a hőmennyiségeket, amelyek a felszín számára bevételt, és negatív előjellel azokat, amelyek kiadást jelentenek. A különböző párolgásszámítási módszerekhez az energiaháztartáson kívül még számos meteorológiai elem értékét felhasználtuk, ezért méréseink és kutatásaink ezekre az elemekre is kiterjedtek. A felhőzet eloszlása a tó térsége fölött nagymértékben befolyásolja az érkező energia mennyiségét. A felhőzet évi mennyisége — a globálsugárzáshoz hasonlóan az Alföld középső részéhez hasonló. Az 1973—78-as kutatási periódusban Martonvásár és Agárd megfigyelései jellemzik a felhőzet eloszlását a tó térségében (IV. táblázat). Az évi menet megegyezik az országszerte tapasztalt képpel, vagyis legborultabbak a téli hónapok, legderültebb a nyár második fele. Agárd valamivel magasabb középértéke feltehetően a ködös napok nagyobb számának tudható be. A felhőzet adatait alátámasztják a két állomás napfénytartamában mutatkozó különbségek ( V. táblázat). Agárdon a napfénytartam átlagos évi összege (1841 óra) a kutatási periódusban 41%-a a csillagászatilag lehetséges napsütésnek. A léghőmérséklet legfontosabb éghajlati elemek egyike. Jelentős szerepet játszik a párolgás folyamatában, s így nem véletlen, hogy csaknem mindegyik párolgásszámítási képletben előfordul. A Velencei-tó térségének hőmérsékleti viszonyait a kutatási periódusban a tótól távoli Martonvásár azonos időszakból származó adataival vetettük össze. A havi átlagos közepek összehasonlítása azt mutatja, ( VI. táblázat) hogy a tó fölött néhány tized fokkal melegebb a levegő, mint a környező szárazföldi felszín felett és ez a vízfelszín mérsékeltebb lehűlésének tulajdonítható. A víztömeg lassúbb felmelegedése, illetve lehűlése mérsékli a hőmérsékleti szélsőségeket; nyáron pl. a maximumok a tó fölött és a parti sávban alacsonyabbak, a minimumok pedig magasabbak mint a tótól távoli Martonvásáron. A páranyomás átlagos évi menete együtt halad a léghőmérséklettel, a maximumát júliusban, augusztusban, minimumát januárban éri el. A tó fölött, a parton és Martonvásáron a kutatási periódusban mért páranyomás értékek átlagos havi közepeit a VII. táblázat szemlélteti. A Velencei-tavon és közvetlen környezetében évi átlagban csupán mintegy 3%-os páratöbblet mutatkozott a tótól távoli Martonvásárhoz képest. A gyakori északnyugati légáramlásnak tudható be, hogy esetenként a parton magasabb nedvesség-