Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
3. füzet - Györké Olivér: A BALATON PART- ÉS MEDERSZABÁLYOZÁSA
414 Györké Olivér la Keszthely, Balatonberény- Balatongyörök, Balatonmáriafürdő—Szigliget (29. ábra) és Fonyód—Badacsony szelvényekre (Györké 1974). Megállapították, hogy a szabálytalan alakú, változó vízmélységű Balaton esetében a szélsebességeknek a hegyek által befolyásolt helyi alakulása, valamint a különböző meghajtási hosszak és különböző vízmélységek folytán a vízszín-kilendülésekkel járó vízszintemelkedések, illetve -süllyedések a tó különböző részein egymástól meglehetősen eltérően alakulnak és ezért az irodalomból fellelhető összefüggések használata igen nagy óvatosságot igényel. Az északi iránytartományból fújó szelek által keltett hosszirányú kilendülésre rátelepül a kersztirányú kilendülés. A balatoni partvédőművek kialakulásával kapcsolatos 1977—78. évi kismintavizsgálatoknál a Balaton délnyugati felének jellemző helyeire meghatározott szélsebesség-vízszintkilendülés adatok alapján számították a modellen beállított jellemző dinamikus vízállásokat. 29. ábra. Vizszintkütönbség В. Máriafürdö és Szigliget között рис. 29. Расхождене горизонтов воды между Б. Мариафюрдё и Сиг.шгет Fig. 29. Water level difference between Máriafúrdö and Szigliget Bild 29. Höhenunterschied des Wasserspiegels bei B. Máriafurdö und Szigliget 2.2. A hullámzás Az 1960-as évek elején megkezdett balatonszemesi hullámzásmérések (egy állomás a part közelében, egy pedig a tó közepén volt) nyomán kimutatták, hogy a kis vízmélység miatt a hullámok rövidek, meredekek, a szél által deformáltak, és így hamar megtörnek (Muszkalay—Starosolszky 1964). A hullámzás háromdimenziós, azaz a nyíltvízen nem alakulnak ki hosszú egybefüggő hullámfrontok. A hullámzás olyan hullámsorozatokból áll, amelyben különböző magasságú hullámok követik egymást (Györké 1973). Megállapították, hogy a legalább 100—150 egyedi hullámból álló sorozat már jellemző az adott sebességű és irányú szél keltette balatoni hullámzásra és ilyen sorozatokból megbízható hullámparaméterek képezhetők. A szélsebesség-hullámmagasság összefüggés meghatározását a VITUKI a hullámsorozatokból képezett négy jellemző hullámmagasságra végezte el. Ezek: a hullámmagasságok négyzetes középértéke # k, ami a hullámzás energiatartalmát jellemzi; a 2% és a 10%-os valószínűségű hullámmagasságok (H 2 és H 1( )) és a sorozatban előforduló egyedi legnagyobb hullámmagasság (H e).
