Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
3. füzet - Györké Olivér: A BALATON PART- ÉS MEDERSZABÁLYOZÁSA
Vízügyi Közlemények, LXIV. évfolyam 1982. A BALATON PART- ÉS MEDERSZABÁLYOZÁSA GYÖRKÉ OLIVÉR 1 3. fizet A Balaton medrének a hozzá fűződő társadalmi igények kielégítését lehetővé tevő állapotban történő fenntartása, a tó vízkészletgazdálkodása, de a vízminőség védelme érdekében is rendkívül fontos ismerni a tó feltöltődését eredményező hordalékterheléseket, a tó nagy térségére kiterjedő áramlásait, a hordalékmozgásokat és az üledék halmozódásokat. Mindezek szorosan összefüggnek a tó egészséges fennmaradását veszélyeztető eutrofizációs folyamattal. A Balaton eutrofizációs folyamatának mérséklése ill. megállítása, sőt visszafordítása érdekében tehát műszaki beavatkozások is szükségesek. Ezek általában nagyon költséges munkálatok és eredményük csak hosszú idő után jelentkezik. Éppen ezért kívánatos, hogy a szükséges műszaki beavatkozásokat széles körű kutatások előzzék meg. 1. A tómeder feltöltődése A Balaton medrének feltöltődése évszázados probléma. A Vízügyi Szolgálatnak elsődleges célja volt a feltöltődés mértékének ill. ütemének a megállapítása. A Balaton térképezése, geometriai és morfológiai jellemzőinek meghatározása kereken két évszázados múltra tekint vissza. Az első térképet Mikoviny Sámuel 1732-ben készítette, de térképe még torzítva ábrázolja a tavat. A tavat helyesen ábrázoló, ma is helytálló mélységvonalas térkép az 1764—66. évi Krieger Sámuel-féle felmérés alapján készült. Az egységes magyar vízrajzi szolgálat az első, részletes mederfelvételt 1894 95-ben végezte. A következő felvétel 1929- -30-ban volt. Mindkét felmérés közel azonos módon történt. A rétegvonalas térképen a „0" m mélység 104,60 m A. f. volt 2. A harmadik felvételre 1955—56-ban, a negyedikre pedig 1974 -75-ben került sor AtlaszEchograph típusú ultrahangos mélységmérővel. A rétegvonalas térkép „0" m mélysége a 104,89 m A.f. volt. Az 1974—75. évi felmérés végső célja egy korszerű Vízrajzi Atlasz ( VITUKI 1976) elkészítése volt. A felvételezést már úgy tervezték, hogy azok a további vizsgálatok összehasonlítási alapjául szolgálhassanak (Sass 1979). A Balaton partvonalául elfogadták a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV) által 1968-ban meghatározott és a siófoki vízmérce + 1,00 m-es vízállására vonatkozó ún. jogi partvonalat, a partvédő művek és egyéb vízügyi létesítmények tényleges helyzetével kiigazítva (Laczay 1976). A mérési szelvények helyének rögzítésére nyilvántartási (VO) alapponthálózatot telepítettek. A felmérést légifényképezéssel is kiegészítették. A századforduló óta eltelt 80 év alatt végrehajtott négy mederfelmérés módszere, esz1 Györké Olivér oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízépítési Intézetének tudományos főmunkatársa. 2 0,68 m A. f. = 0,00 m В. f.
