Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Botond György, Dobolyi Elemér, Gelencsér Péter, Györké Olivér, Jolánkai Géza, Szabó Sándor és Tóth László: A BALATON VÍZMINŐSÉG-SZABÁLYOZÁSA

A Balaton vízkészlet-szabályozása 385 ső terhelés lecsökkentése után az üledék tápanyag kibocsátása — a belső terhelés — határozza meg az új vízminőségi állapotot. A nemzetközi együttműködés keretében húrom almodéit fejlesztésére került sor, nevezetesen a BEM, a BALSECT és a DIMBAL. A modellek részletei Herodek -Csáki- Kutas ( 1980), Leonov (1980) és van Straten (1980) munkáiban találhatóak. A modellek megbízható működéséhez még számos kérdést tisztázni kell, különösen a belső terhelés és a szél keltette felkeveredés leírását. A modell fejlesztéssel párhuzamosan kialakították a Balaton vízminőségére és környezeti tényezőkre vonatkozó mérési eredményekből az adatbankot, amely a modellek gyakorlati használhatóságának nélkülözhetetlen eszköze. A modell fejlesztés következő lépcsője a tó egyes részeire kialakított biokémiai és üledék almodellck összekapcsolása a hidrodinamikai transzport modell segítségével. Ezen a szinten is többféle megközelítési modell választható. A tó elnyújtott alakja, az intenzív keresztirányú keveredés alapján a hossztengely menti egydimenziós hidrodinamikai modell részesíthető előnyben. A módszertani kérdések tisztázatlansága azonban az egy- és háromdimenziós modell párhuzamos kifejlesztését indokolta. Az elért eredmények szerint a keresztirányban átlagolt áramlási sebességre az egydimenziós modell is helyes értéket ad, de a keveredési tényező meghatározására csak a háromdimenziós modell alkalmas. A hosszirányú diszperziót figyelembe vevő biokémiai modell jelenleg kidolgozás alatt van. Megjegyzendő, hogy az eddig létrehozott biokémiai modelleket a négy medencére történő felosztás, valamint az ezek között vízcsere hidrológiai átfolyás alapján végzett számítása jellemzi. Az előzőekben vázolt almodellek egységes rendszerbe foglalása eredményezi a tó vízminőségét térben és időben leíró eutrofizációs modellt. E modell bemenő adatsora tartalmazza egyrészt a környezeti tényezőket, pl. napfény intenzitás, hőmérséklet, szélsebesség mint nem szabályozható tényezőket másrészt a külső terhelést. Mivel ez utóbbi az egyetlen szabályozható tényező, így ennek különös jelentősége van. 3. A vízminőséget javító beavatkozások A Balaton vízminőségének javítását célzó beavatkozások fő iránya a tavat terhelő két legfontosabb tételnek a szennyvíztisztító telepekről a tóba folyó tisztított szennyvizeknek, ill. a nem pontszerű szennyezéseket összegyűjtő vízfolyások által szállított anyagáram mennyiségének a csökkentése. 3.1. A szennyvíztisztító telepek okozta terhelés csökkentése Botond György A Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program (OVH 1979) az összes szennyvíznek a vízgyűjtőről történő kivezetését jelölte meg távlati célkitűzésként, azonban ennek megvalósulásáig feltétlenül szükség van arra. hogy ideiglenes megoldásokkal maximálisan kihasználják a meglévő szennyvíztisztító telepek nyújtotta lehetőségeket. Természetesen az összes szennyvíznek a vízgyűjtőről való kivezetése csökkenti a tó vízkivétellel hasznosítható vízkészletét. Ezzel a jövőben számolni kell. A telepek túlterhelése jelentkezhet a vízhozam, vagy a szennyezőanyag (elsősorban szervesanyag) mennyiségének a tervezettet lényegesen meghaladó értékében, de leggyakrabban a kettő együttesen fordul elő. A javasolt beavatkozási módszerek is ennek megfelelően csoportosíthatók. Az eljárások a főbb műszaki és költségparaméterekkel együtt a X. táblázatban találhatók.