Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Botond György, Dobolyi Elemér, Gelencsér Péter, Györké Olivér, Jolánkai Géza, Szabó Sándor és Tóth László: A BALATON VÍZMINŐSÉG-SZABÁLYOZÁSA

380 Botond Gy., Dobolyi E.. Gelencsér P., Györké O., Jolánkai G., Szabó S. és lót h L. szennyvíztisztító telep átlagában a biológiai foszfor-eltávolítás hatásfoka nyáron 17,5%-os, télen 20,6%-os. Ezzel kapcsolatban azt állapították meg, hogy a telepek 20% körüli foszfor-eltávolítása nincs szoros összefüggésben a telepek szervesanyag-eltávolító hatásfokával. Példaként említhető, hogy a 95%-os KOI eltávolítási hatásfoknál jobb teljesítménnyel működő zánkai telep mindössze 26,4%-os foszfát-eltávolítással üzemel, de a csupán 58%-os hatású biológiai tisztítást végző balatonalmádi szennyvíztisztító telep foszfát-eltávolító teljesítménye még így is 22%-os. A Balaton vízgyűjtő területén elhelyezkedő szennyvíztisztító telepek tehát még az optimális üzemi körülmények esetén sem alkalmasak arra, hogy a tó vízminőségének védelme által megkívánt mértékben megakadályozzák az érvényes 28/1978. OVH. sz. szennyvízbírság rendeletben felsorolt szennyezőanyagok, mint amilyen pl. a KOI, ammónia, detergens, foszfor, nitrát stb. Balatonba való jutását. Az okok a következőkkel magyarázhatók: a terhelés állandó jelleggel, lényegesen meghaladja a tervezett értéket, vagy az előre nem tervezett, ipari eredetű szennyezések akadályozzák a telep működését (pl. Marcali); a nyári főidényben érkező terhelés általában többszörösen meghaladja mind a téli időszakban előforduló, mind pedig a tervezett állapotnak megfelelő értéket (pl. Boglárlelle); Sok esetben a szennyvíztisztító telep előbb készült el, mint a hozzá tartozó csatornahálózat, így az alulterhelés miatt a megfelelő bakteriális tevékenység nem tud kialakulni (pl. Balatongyörök). 2.22. Nem pontszerű szennyezések meghatározásai A Balatont érő és az eutrofizálódás okaként számon tartott növényi tápanyagterhelés jelentős része a nem pontszerű, diffúz szennyezőforrásokból ered. Éppen ezért igen nagy erővel kezdődött el ezen szennyező források feltárása és a tápanyag eltávolítása célszerű módszereinek a kiválasztása. A tápanyagterheléssel kapcsolatos kutatás legfőbb feladatai két pontban foglalhatók össze: a Balatont érő (azaz a Balaton partvonalán átlépő) tápanyagterhelések meghatározásának tovább-fejlesztése és a meghatározásban elkövetett hiba értékelése; — a vízgyűjtőről a vízfolyások — illetve közvetlen hozzáfolyás — révén a Balatonba jutó terhelés forrásonkénti, területhasználati formánkénti összetételének meghatározása. A Balatont érő tápanyagterhelések meghatározása érdekében: rendelkezésre áll a Balatonba folyó 20 vízfolyás torkolati szelvényében rendszeres felszíni törzshálózati vízminőségi mérési adat. Ezek a vízfolyások vízmennyiségi értelemben az összes hozzáfolyás mintegy 87%-át jelentik. A vízminőségi feltártság azonban ennél kisebb mértékű, mert az átlagosan havi egy vízmintavétel gyakorlatilag csak az ún. alapterhelési viszonyokba enged betekintést, a néhány nap — vagy kisebb vízfolyások esetén esetleg csak néhány óra — alatt levonuló árhullámok hatása jószerével észleletlen maradt. Ugyanakkor amint ezt számos kísérleti jellegű helyszíni vizsgálat is bizonyította — ezek az árhullámok az összes terhelés akár nagyobbik részét is okozhatják, bizonyos vízfolyásokon és bizonyos paraméterek esetében. Mindezek arra utalnak, hogy a terhelések meghatározásának bizonytalansága nagy. A rendelkezésre álló adatokból a Balatont érő tápanyag mérleg azonban évről évre elkészíthető ( IX. táblázat ). 4 Szerző: dr. Jolánkai Géza