Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

3. füzet - Botond György, Dobolyi Elemér, Gelencsér Péter, Györké Olivér, Jolánkai Géza, Szabó Sándor és Tóth László: A BALATON VÍZMINŐSÉG-SZABÁLYOZÁSA

374 Botond Gy., Dobolyi E.. Gelencsér P., Györké O., Jolánkai G., Szabó S. és lót h L. A VITUKI megbízása alapján 1975-től az MTA Botanikai Kutatóintézete (Vácrátót) is vizsgálta a parti sáv hínárosait. A vizsgálat célja az volt, hogy az egyes elemek felhalmozódása, nagyobb mennyiségben való előfordulása mennyiben faji sajátság, illetve milyen mértékben függ össze a faj kationszelektív képességével és mennyiben függvénye a kémiai környezetnek, a víz kémiai összetételének {Kovács Tóth 1979). A közel egy évtizedes balatoni hínárvizsgálatok folyamán a következő megállapítások születtek a gyakorlati beavatkozások érdekében : A hínáros megjelenése a vizek természetes fejlődési folyamatának szükségszerű következménye, kialakulása azonban sokféle környezeti tényező függvénye. Ha ismerjük kialakulásának ezeket a feltételeit, sikert remélhetünk állományaink befolyásolására is; Az eutrofizálódás első és legszembetűnőbb jele a tó életében a növényzet és az algatömeg rohamos növekedése, amely az „egészséges tavi jelleget" kedvezőtlenné teszi azáltal, hogy a zavartalan víztükör és a gyökerező növényzettől mentes tófenék kisebbedik és a parti zóna élőlény társulásai (hínárosok, nádasok stb.) terjeszkednek a nyílt víz rovására; — Az emberi vízhasználat szempontjából a hínár feltétlenül zavaró az üdülés, fürdés, hajózás, vitorlázás és más vízi sportok szempontjából, ezzel szemben a vízkivételt és a vízelőkészítést a nagy testű, fenékhez rögzült hínár nem zavarja. Árnyékoló hatásával és azzal, hogy a vízből a növényi élet alapját képező ásványi sókat felveszi, az algásodás ellen dolgozik, fotoszintézise alatt oxigént termel, testében különféle szennyezőanyagokat halmoz fel, tehát a vízminőséget feltétlenül javítja; — Szerves tartozéka az egészséges vízi ökoszisztémának, rengeteg egyéb élőlény lakóhelye, vagy tápláléka (Bíró—Gulyás 1974); — A Balaton nyílt vízi hínárállománya nem rejt olyan hínárosodási veszélyt magában, ami a tó gyors elmocsarasodását, katasztrófáját eredményezné. Ezzel szemben pl. a kolokán állományai az iszaplerakódás és feltöltődés fokozásával a mocsarasodást segítik elő, így a tómeder rovására a parti öv növényzettel borított területei növekednek, ezért sürgős védekezés szükséges; Egyes fajok relatíve nagyobb mennyiségű nehézfém felhalmozása a tóvíz toxicitásának csökkentésével más élőlények számára is élőhelyet biztosítanak; A hínárok N- és P felhalmozó képességükkel jelentős szerepet játszanak a víz biológiai tisztításában. Pl. a Balaton nyílt vizében előforduló hínárok 1,5% körüli N tartalmukkal és nagy fitomasszájuknál fogva a tó nyílt vizéből meghatározott időre jelentős mennyiségű tápanyagot vonnak ki. A nádas zóna hínárfajai 2—3% N megkötésére képesek és a part felől jövő N terhelésből, valamint a parti sáv tápanyagban gazdagabb vizéből jelentős mennyiséget akkumulálnak és mintegy „megszűrik" a tó vizét. Ez is indokolja a parti zóna növényeinek védelmét. A hínár megjelenése, esetleges tömeges előfordulása, csak következménye a tó vizét érő terhelésnek. A tó ökoszisztémába bejutó tápanyag meghatározott időre tárolódik a növényekben, de mint potenciális belső terhelés állandóan jelen van. A nádas vizsgálatok 1966-ban kezdődtek. A balatoni nádasokban végzett korábbi vizsgálatokból azt lehetett tudni, hogy a nádas hullámmentes állóvizében a lebegő részek leülepednek, oxigénhiány, C0

2 és nagy mennyiségű oldott só található a nádszálak között felhalmozódó szerves törmeléken élő mikroorganizmusok tevékenységének eredményeként. Első alkalommal a nádas vizének oldott szervesanyag tartalmát vizsgálták, szennyvízzel szennyezett és szennyezetlen nádasokban és azt tapasztalták, hogy a nyílt víz felé haladva a szerves szén koncentrációja csökken és a nyílt vízben már nincs lényeges mennyiségű szerves-