Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Körmendy Ákos: A SZENNYVÍZ-BEVEZETÉS HELYÉNEK MEGHATÁRO-ZÁSA HAJÓZHATÓ VÍZFOLYÁSOKON

276 Körmendy Ákos deti koncentráció szorzatával. A bemutatott szelvény alaknak a szennyvíz-bevezetéssel kapcsolatos jelentősége abban rejlik, hogy adott szelvényben a függélyközépsebességek ábrája általában alakilag jól egyezik a keresztszelvénnyel. A vizsgált Duna-szakasz széles, lapos szelvényeiben a meder gyorsan mélyül a szélső negyedekben, de közel állandó mélységű a két középső negyedben. A középső 200—250 m széles mederrészben a mélység változása legfeljebb 1—2 m. A geometria és a sebességeloszlás hasonlóságára hivatkozva — ha különös, helyi jelentőségű indok nincs — feltételezhető, hogy a közel egyenletes mélységű sávban jelentős sebességeltérés és határozott sodorvonal sincs. A szennyvizet tehát be kell vezetni a szelvényre jellemző sebességtartományba, de a sodorvonal további megközelítésétől nem várható olyan eredmény javulása, ami indokolná a sodorvonali bevezetést a vázolt nehézségek ellenére. A konvektív perióduson belül egy élesen határolt szennyezési felhő halad előre. Az éles határ fokozatosan elmosódik és egy bizonyos időtartam után az elkeveredés átlép a diffúziós periódusba. Ekkor a beeresztés körülményei már nem játszanak szerepet. A szétterülést a szelvény-középsebesség és a diszperziós tényező határozza meg. A turbulens diszperzióval foglalkozó kutatók megállapították, hogy azokban a természetes vízfolyásokban, ahol a szélesség a mélységnek legalább hatszorosa, az oldalirányú sebességeloszlás hatása jelentőssé válik. A koncentráció különbség a nagy és kisebb sebességű zóna között általában nagyobb, mint függőleges irányban. Nagy oldalirányú távolságnál nagy koncentráció különbség áll elő, ami nagyobb diszperziós tényezőre vezet. A hidraulikai sugár már nem jellemző mennyiség. Laboratóriumi és helyszíni kísérlettel bizonyították, hogy széles mederben, középen nagy és oldalt kis sebesség esetén a diszperziós tényező egy-két nagyságrenddel növekedhet a függélymenti integrálással számított eredményhez képest. A diffúziós periódusban tehát a nagy oldalirányú sebességkülönbség befolyásolja döntően az elkeveredést. A nagy sebességkülönbségek pedig a szelvény szélső tartományaiban találhatók. A szelvényen belüli sebességeloszlásra és a turbulens diszperzióra tett általános megállapítások alapján a javaslat az, hogy a szennyvíz-bevezetés kötelező helye a sodorvonal helyett egy meghatározott tartományban kerüljön kijelölésre. A tartomány kijelölésének szempontjai lehetnek : — a bevezetés érje el a szelvényre jellemző vízsebesség tartományt; — a konvektív elkeveredés ne lépjen ki ebből a tartományból; — a kimutatható szennyezésfelhő ne érje el a partot. A követelményeknek megfelelő tartomány határa általánosíthatóan ott van, ahol a keresztszelvényben az egyenlő vízsebességű pontokat összekötő vonalak hirtelen, a mederfenék megközelítő követésétől elhajolva, a felszín felé kanyarodnak. A tartomány kijelölhető a tényleges szelvény sebességeloszlási ábrája vagy jellemző szelvénytípusokhoz illetve Csorna módszerével számolt mintaszelvényekhez kötve, a geometriai jellegzetességek alapján. (A parabola szelvény nem volt jellemző sem a folyóra, sem annak szakaszaira.) A javasolt tartomány a tárgyalt Duna-szakasz szelvényei esetében, mind a tetőponti, mind az inflexiós szelvényeknél az a sáv, ahol a mederfenék már egyenessel közelíthető. Meghatározható azonban ez a tartomány a sodorvonali függély középsebességétől megengedett sebességeltérés mértékével vagy a minimálisan megkövetelt