Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Szerdahelyi Zoltán : A MURA FOLYÓ SZABÁLYOZÁSA

A Mura folyó szabályozása 257 már 10 — 12 Lábig, 60 ölyes szélességben 5—7 Lábig. Alacsony létében egyedül Mihlavecznél közép termetű ember által gázolhattya." A Murán a XIX. század második feléig hajózás folyt. A hajózás a muraszerdahelyi hajózó céh privilégiuma volt, hajóik gyakran Eszékig is eljutottak. Ugyanígy előfordult, hogy Dráva menti hajós céhek (Kottori, Légrád, Dörnye) a Murára is felhajóztak. A murai hajózásról többek között a következő szerepel (OL S81): ,,A Hajózás egyedül le felé gyakoroltatik, valamint a Dráván Sajkák és Talpak által. Muhrán levő hajózásnak egyedül csak a víz ágyában heverő Törzsökök okoznak veszedelmet, midőn ti. a Hajósok kerülni akarják a Törzsököt, Sajkájuk az Iszapon többször meg akad. Ezenkívül a Malmok is sokszor akadályoztatyák a Sajkát, kivált azokon a helyeken, hol nagy tekervények vannak, minthogy a víznek ereje csaknem a partok alatt foly." A leírás szerint a Mura teljes magyarországi hosszán alkalmas hajózásra. Az OL S81 anyaga felsorolja a Murán 1832-ig végrehajtott munkákat is, sajnos, általában időpont megadása nélkül. Ebből megtudjuk, hogy — valószínűleg a XVIII. században — Skerlecz királyi biztos a torkolat közelében két átmetszést készíttetett, hogy a légrádi, több mint 4000 holdas legelőt — melyet 1,2—1,5 m mély víz borított — az elöntéstől mentesítse. Később gróf Amadé Antal királyi biztos Murakeresztúr, Molnári, Tótszerdahelv és Letenye határában hat átmetszést építtetett, elsősorban Kollátszeg és Kottori belsőségeinek védelmére. A Mura 1842-ben készült első részletes felvételéből megállapítható, ezek az átmetszések meglehetősen szakszerűtlenül készültek, ezért eredményük sem nagyon volt. Az átmetszéseken kívül sarkantyúk építésével is kísérleteztek. Muraszemenyénél a „Nagykanizsa —Graz commertiális út" védelmére már 1796-ban, majd 1801-ben és 1828—29-ben átmetszést létesítettek. Muraszemenye védelmére 1803ban az említetteken kívül 320 öl hosszú átmetszés készült — eredménytelenül. Ezért 1815-ben a szemenyei rév alatt sarkantyút építettek, s ez meg is felelt a kívánt célnak. Komolyabb beavatkozásra került sor a Kerka torkolata környékén, hogy megakadályozzák a Murának a Lendva, illetve Kerka medrébe való átvándorlását, mert „. . . ezáltal Pintze, Lendva, Üjfalu, Dobri, Szentkirály határait, majd végső veszedelembe hozná ...". Muraszerdahelynél — ahol a Mura akkori magyarországi szakaszán az egyetlen állandó híd volt — szintén veszélyes helyzet alakult ki. Itt a jobb part és a mederfenék köves, a bal part viszont lágy anyagú, így a Mura a bal part felé igyekezett vándorolni, s attól lehetett tartani, hogy a folyó a hidat megkerülve, az szárazon marad. Ennek elkerülésére a híd fölött épített átmetszéssel igyekeztek a folyót a hídra kedvezően rávezetni. Ezzel a munkával, melyet a vármegye végzett, a híd „Atyai Gondviselésbül származott Intézetekkel ezen említett veszéltül fel mentetett . . .". Megtalálhatók az árvízvédekezés első csírái is a leírásban: „Meg is az 1814-ik Eszt.-béli Ár Víz kegyetlenkedésével majd az egész Alsó Bisztricai Helység Muhra vizének prédája leend, ha az veszedelem ellen szükséges nagy erő azt az újonnand fel hányatott Töltésekkel nem őrzi. . ." A leírásban (OL S81) több oldalon részletezett munkák jóformán teljes egészében a vármegye saját erejéből történtek. Egyedül csak a Kottori védelmére épített ,,. . . 1275 öly hosszúságú Transectiora fordétott Munkát a felséges M. O. Helytartó Tanáts és Soó Ár-Auctionale Cassájábul meg jutalmazni méltózta7 Vízügyi Közlemények