Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
2. füzet - Laczay István: A FOLYÓSZABÁLYOZÁS TERVEZÉSÉNEK MORFOLÓGIAI ALAPJAI
A folyószabályozás tervezésének morfológiai alapjai 251 inflexiós szelvények kitevői n = 3,26 — lé,00, a tetőponti szelvényeké n = l,51 —3,32 között változtak. Látható, hogy inflexiós szelvényeknél a másodfokú parabolával való közelítés teljességgel megengedhetetlen. A tetőponti szelvények kitevői — ha alakjuk az adott szakaszokon parabolával közelíthető — sokkal közelebb állnak az n = 2 értékhez. így a korábbi gyakorlatban alkalmazott közelítés bizonyos esetekben sokkal kisebb hibát okozott a tetőpontok méretezésénél, mint az inflexiókban. 3. összefoglalás A kanyargás, a kanyarulatok vonatkozásában egyszerű eljárást mutattunk be a jellemző paraméterek mérésére. Példákkal igazoltuk, hogy a kanyarulati és medergeometriai paramétereket is célszerű számítógépre, vinni, ott tárolni és gépi programok segítségével feldolgozni. Bemutattunk több olyan egyszerű statisztikai számítási módszert, ami jól értelmezhető és a tervezés további menetében hasznosítható összefüggéseket szolgáltat. Igyekeztünk azt is bizonyítani, hogy az adatok grafikus feldolgozása, ábrázolása, a szemléltetés ma is a morfológiai vizsgálatok nélkülözhetetlen eszköze. Bemutattuk, hogy a kanyarok paramétereinek megfelelő csoportosításával, értékelésével az elmúlt szabályozások hatását objektíven értékelhetjük, illetve előre jelezhetjük a várható állapotot, vagy annak tendenciáit is. Láttuk azt is, miként lehet a folyók hosszváltozásait szabályozási beavatkozások (átvágások) hatásának értékelésére vagy előrejelzésére felhasználni. Rámutattunk a középvízi meder geometriájának és a folyó vonalazásának, kanyarulatainak összefüggéseire. Leírtuk, honnan származnak és milyen hibákkal terheltek azok a keresztszelvények, amelyek a mederre vonatkozó információkat szolgáltatják. Bebizonyítottuk, hogy a meder főméreteinek kapcsolatait, illetve az ezekre vonatkozó összefüggések állandóit minden folyóra a saját keresztszelvényei alapján kell meghatározni; mert nincs két egyforma folyó és minden ilyen jellegű általánosítás, adatátvitel fel nem mérhető hibákra vezethet. Ismertettünk egy olyan egyszerű eljárást, amellyel kapcsolatba lehet hozni a vonalazás és a keresztmetszet jellemző paramétereit, jó közelítéssel meg lehet becsülni egy-egy kanyar alakulását, várható méreteit. Egyszerű módszert mutattunk be arra, hogyan lehet a folyó természetének megfelelő, a meder alakját jól közelítő tetőponti és inflexiós átlagszelvényeket szerkeszteni. Remélhetőleg sikerült bizonyítanunk annak a korábbi gyakorlatnak a káros voltát is, amely minden folyó minden tervezett szelvényét másodfokú parabolaszelvényként kezelte. Megmutattuk, hogyan lehet egyszerű számítással a szóban forgó szakaszhoz, átlagszelvényhez jobban illeszkedő mintaszelvényt tervezni. IRODALOM Csorna J.: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei. Tervezési Útmutató. VIZDOK, Budapest, 1973. Csorna J.: A Dráva folvó 0—238 fkm közötti szakaszának általános szabályozási terve. VITUKI, Budapest—Zágráb, Kézirat, 1974. Csorna J.: Mintakeresztszelvények meghatározása folyószabályozás tervezéséhez. Hidrológiai Tájékoztató, Budapest, 1975.
