Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
2. füzet - Laczay István: A FOLYÓSZABÁLYOZÁS TERVEZÉSÉNEK MORFOLÓGIAI ALAPJAI
A folyószabályozás tervezésének morfológiai alapjai 239 Az értékelésre a Rába Marealtő — Sárvár közötti szakaszán mutatunk be példát (1. táblázat), (Laczay 1972). A táblázat 30 természetes és 64 védett kanyar adataiból az ívhosszak és kanyarulati sugarak középértékeit és szórásait foglalja össze. Világosan látszik, hogy a természetes kanyarok paramétereinek szórása szakaszról szakaszra kisebb, mint a védett kanyaroké. Ebből egyértelműen következik, hogy a kanyarokat az idők folyamán általában külön-külön, egyedi beavatkozásként, valamilyen helyi érdekből, a fejlettség pillanatnyi állapotában rögzítették (például mert éppen megközelítette a töltést). I. táblázat Természetes és védett kanyarok paraméterei a Rábán Szakasz ívhossz, L [m] Kanyarulati sugár, R [m] Szakasz középérték szórás középérték szórás Szakasz term. védett term. védett term. védett term. védett Marealtő—Vág 350 325 98 129 320 352 81 201 Vág—Rábakecskéd 327 411 58 178 447 363 102 177 Rábakecskéd— Nick 445 270 77 90 529 354 119 186 Nick—Sárvár 337 325 86 116 261 298 80 188 A statisztikai feldolgozás következő lépése, egyben a szemléltetés jó eszköze a paraméterek empirikus eloszlásának és eloszlásfüggvényének meghatározása a kiválasztott szakaszokon. A paraméterek fizikai értelméből következik, hogy ha azokat valószínűségi változónak tekintjük, csak pozitív érték előfordulásának lehet valószínűsége. Ezért a kanyar-paraméterek elvileg csak balról korlátos és pozitív értékeket szolgáltató eloszlásfüggvényekkel közelíthetők. Ilyen például a Szlgyártó-Ше három paraméteres gamma eloszlás (Csorna—Szígyártó 1975). A statisztikai vizsgálatokkal együttjáró függetlenség- és egyöntetűségvizsgálat választ ad arra a kérdésre is, vajon a kiválasztott szakaszon a kanyargás azonos jellegű-e, van-e a szakasz alsó és felső részén jellegzetes eltérés a paraméterekben? Statisztikai szóhasználattal: a paraméterek számértékei, mint a statisztikai minta elemei azonos eloszlásból származnak-e? A kanyarok húrhosszának (az inflexiók távolságának) eloszlását a 4. ábra mutatja a Bodrog magyarországi szakaszán (Laczay 1981). Mivel az egyöntetűségvizsgálat pozitív eredményt adott, statisztikailag indokolatlan, hogy a Bodrog magyarországi szakaszát a kanyar-paraméterek alapján további szakaszokra bontsuk. Az eloszlások alakja az egységes szakaszon belül eligazítást ad a paraméterek konkrét, felhasználható értékeire. A relatív gyakoriságok (vagy valószínűségek) egy-egy célszerűen kiválasztott osztályköze lehatárolja a paraméterek számításba jövő tartományát is. így például ha a szélső 20%-nyi két tartományt kizárjuk (lényegében az álkanyarokat és a túlfejlett kanyarokat), akkor a Bodrogon az inflexiós távolságok 400—1100 m közötti tartománya a tervezett vonalazás konkrét kialakításának egyik határfeltételét adja. A hürhossz empirikus és elméleti eloszlásfüggvényét mutatja a Tisza Maros — Körös (A) és Záhony —Szamos (B) közötti szakaszán az 5. ábra. Az adatsorok
