Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
2. füzet - Laczay István: A FOLYÓSZABÁLYOZÁS TERVEZÉSÉNEK MORFOLÓGIAI ALAPJAI
A folyószabályozás tervezésének morfológiai alapjai 237 1.1. A paraméterek feldolgozása és értékelése Az elmúlt 10 év folyamán bebizonyosodott, hogy a kanyarok értelmezésének, paramétereinek rendszere alkalmas a folyószabályozási tervezés előkészítésére. A hasznosításhoz vezető út azonban hosszú és sok buktatót rejt magában. így mindenekelőtt szükség van megfelelő méretarányú térképekre. Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni azt az általános tapasztalatot sem, hogy a paraméterek mérését, értékelését megfelelő színvonalon csak jó műszaki érzékkel rendelkező és megfelelő gyakorlatot szerzett mérnök tudja elvégezni. Az értékelésnek két alapvető célja van: a szakaszhatárok kijelölése, majd az egységes szakaszok kanyarulati viszonyainak jellemzése. „Egységes folyószakaszon" a szabályozandó folyón, vagy annak hosszabb szakaszán azt a rész-szakaszt értjük, amelyen a morfológiai, hidraulikai viszonyok tervezési szempontból egységesnek tekinthetők, vagy szabatos statisztikai szóhasználattal: a viszonyokat leíró paraméterek értékei homogén mintát alkotnak. A szakaszhatárok egy része adott (mellékfolyók torkolata, duzzasztóművek), más részüket éppen a különböző változók vizsgálata alapján kell kiválasztani (eséstörés, mederanyag, geometriai paraméterek jellegzetes változása). A szakaszhatárok kijelölésénél az egyik lehetőség az adatok grafikus feldolgozása és mérnöki szemlélettel történő értékelése. Másik lehetőséé a statisztika szabatos módszereinek alkalmazása a kanyarulati paraméterek jellemző változási helyeinek meghatározására (Szigyártó—Várnainé 1981). A szakaszhatárok kijelölése után a jellemző szakaszok kanyarparamétereinek feldolgozását úgy kell elvégezni, hogy a kanyarulati viszonyokról általános tájékoztatást, illetve a tervezéshez hasznosítható számértékeket kapjunk. A kanyarjellemzők grafikus feldolgozásának példájaként a 2. ábra a Rába Sárvár —Árpás közötti szakaszán a kanyarulati sugár értékeit mutatja (Laezay 1972). Jól látható, hogy a hossz mentén lehetséges szabályos változásokat (trend, periódus) nagyon erősen elfedi az értékek véletlen ingadozása. Valamenynyi eddigi feldolgozásunk azt bizonyítotla, hogy folyóinkon a kanyar-paraméterek hossz menti eloszlásában a véletlen komponensnek meghatározó szerepe van. Ez teljesen érthető, ha meggondoljuk, hogy a helyi (talaj és egyéb) tényezők miatt a hasonló jellegű kanyarok „fejlődési sebessége" más és más, így a térképezés időpontjára a sok-sok kanyar véletlenszerűen éri el éppen akkori, „pillanatnyi" méreteit. Ugyanakkor esetenként véletlen jellegű hibák befolyásolhatják maguknak a paraméter értékeknek a meghatározását is. A meanderek és a medergeonietria változásainak véletlen jellegével a külföldi irodalom is sokat foglalkozik ( Gregory 1977). Magyarországon az idősorelemzés módszereivel medergeometriai paraméterekre, mint mérési sorozatokra igazolták a véletlen-komponens uralkodó jellegét (Harkányi 1980). A paraméterek valószínűségi jellege indokolja, hogy azokat statisztikai módszerekkel is értékeljük. Első és legkézenfekvőbb ezért az empirikus középértékek és szórások számítása és szakaszonkénti változásainak értékelése. A tapasztalat szerint a statisztikai feldolgozások mellett a tervezők, a gyakorlati folyószabályozási szakemberek ma is igényt tartanak a szemléltetés, a grafikus feldolgozás módszereire. Ennek egyik legegyszerűbb példája a 3. ábra. A Körösök valódi kanyar-paramétereinek a középértékeivel alkotott „elvi folyó" jól szemlélteti az átlagos viszonyokat (Laezay 1974). Az ábra közvetlenül hasznosítható tervezéshez is; mutatja, hogy az adott folyókon, szakaszokon közelítőleg melyek azok
