Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Laczay István: A FOLYÓSZABÁLYOZÁS TERVEZÉSÉNEK MORFOLÓGIAI ALAPJAI

236 Laczay István biak a tervezett keresztmetszet gazdaságos kialakítását határolják be, szabják meg. A tanulmány e két csoport paramétereivel, valamint a közöttük levő kapcsolatokkal foglalkozik. 1. A íolyókanyarok jellemzése A folyószabályozási tervezés igényeinek megfelelően folyókanyar alatt inflexiótól inflexióig terjedő folyószakaszt (tehát egy-egy jobb vagy bal kanyart) értünk, ami az általánosan elfogadott geográfiai, morfológiai szóhasználattal egy-egy félmeandert jelent. Az egységes módszertan létrehozása tette szükségessé, hogy az „inflexiótól inflexióig terjedő szakasz" definícióját az egyenes, vagy egyeneshez közelálló átmeneti szakaszokra, mint morfológiai egységekre is kiterjesszük. Ebben a megfogalAtsiakadc kanyar L>3,SH 1. ábra. Kanyarok paraméterei és fejlettségi fokozatai Рис. 1. Параметры изгибов и стадии развития Fig. 1. Bend parameters and degrees of development Bild 1. Kennwerte und Entwicklungsstufen der Krümmungen mazásban az egyenes olyan „kanyarulat", amelynek egyes jellemző adatai szélső értékeket vesznek fel (például a kanyarulati sugár a végtelenhez tart). A kanyarok fejlettség szerinti osztályozásánál (Filep — Petényi 1965) a hazai gyakorlatban megkülönböztetünk (1. ábra): — egyenes szakaszokat, ahol a partok vonala viszonylag egyenes és a középvonal (sodorvonal) csak kisebb, váltakozó oldalirányú kilengéseket végez; — átkanyarokat, ahol a szomszédos inflexiós pontokat összekötő egyenes nem metszi a domború partot, hanem a mederben marad és — valódi kanyarokat, ahol az előbb említett egyenes metszi a domború partot. További osztályozásukat az 1. ábra mutatja.