Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

1. füzet - Bartha Péter és Szöllősi-Nagy András: A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI

22 Bartha P. és Szöllősi-Nagy A. V. táblázat A tavaszi lefolyás hosszúidejű előrejelzése (március—május) Célállomás Előrejelzési egyenlet (A változók jelentése) Átlagos hiba [km

3] illetve [cm] Pozsony (lefolyás) L

f = 0,439+ 1,72 [H

w+ 0,l(ZlC- 100)]- 0,021 [ít

w+0,l(dC- 100)]

2+0,03zlT Lp —-a lefolyás előrejelzett tömege Pozsonynál a március—május időszakban [km

3] Lb — a lefolyás előrejelzett tömege Budapestnél a március—május időszakban [km

3] ±1,54 Budapest L

B= -12,5+3,794[Hw+0,l(dC-100)]- 0,083 [tf

w+0,l(zlC- 100)]

2+ 0,043/dT ífmax — a március—május időszakban Pozsonynál várható legmagasabb vízállás [cm] Ну, — a hóvízkészlet február végén a pozsonyi vízgyűjtőn [km

3] ±1,99 Pozsony (max. vlzáUás) tfmax= -14+69,

8[Я„+0,1(ЛС-100)]-l,63[H

w+0,l(dC-100)]

2+dr AC — a csapadék várható értéke a sokévi átlag százalékában a március—május időszakában, [%] zlr — a hőösszeg várható eltérése a sokévi átlagtól a március—május időszakban, [°C] A zlr előtt szereplő olvadási együttható dimenziója km

3/°C, ill. cm/°G ±68 alapokon nyugvó — determinisztikus lefolyási modell alkalmas a jelenségek fő tendenciáinak leírására, úgy hogy a paraméterek stabilitása következtében az előrejelzési bizonytalanság időelőny-függő növekedési üteme alatta marad a tisztán sztochasztikusokénak. Ugyanakkor viszont e strukturális részmodell maradékai erős autokorreláltságot mutattak, jelezve azt, hogy jelentős mennyiségű információ áll még rendelkezésre, amelyet a determinisztikus modell nem volt képes „megmagyarázni". A reziduumok leírására alkalmasak viszont a sztochasztikus idősormodellek. Ily módon tehát egyesíthetők a strukturális és sztochasztikus modellek előnyei úgy, hogy közben hátrányaik elkerülhetők. A strukturált sztochasztikus modellek képezik tehát az egységes előrejelzési rendszer egységes módszertanát. Az első ütemben a folyami lefolyás előrejelzésére alkalmas strukturált sztochasztikus modellek kidolgozása volt az alapkutatás célja. A munka a nempermanens fokozatosan változó vízmozgás differenciálegyenleteinek közelítő megoldásait (általánosított Muskingum—Cunge eljárás, Kalinyin—Miljukov—Nash modell, kinematikus és diffúziós hullám) foglalta egységes keretbe az állapottérmódszer elveit alkalmazva, figyelembe véve és kihasználva azt a tényt, hogy a Saint—Venant egyenletek előrejelzési célokra való alkalmazásánál az alsó határfeltétel nem ismert. A folyamatos előrejelzésnél kulcsfontosságú előrejelzés, ill. paraméter-felújítás elméleti alapjainak vizsgálata is megkezdődött (3), (10), (31). Itt elősorban —