Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Kaurek Róbert és Szappanos Ferenc: A BALATON DÉLI VÍZGYŰJTŐJE ÉS A FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE

212 Kaurek R. és Szappanos F. vízvédelmi szempontok miatt is meg kell változtatni. A vízrendezési megoldásoknál nemcsak az elvezetésről, hanem a csapadék helybentartásáról is gondoskodni kell. A vízelvezető hálózatot ezért alkalmas helyeken ki kell egészíteni a vízvisszatartást biztosító tározókkal, hordalék ülepítőkkel. A berekvizek közvetlen bevezetését meg kell szüntetni a Balatonba, a létesítendő tározókba legalább 60—70 napos tartózkodási időt kell biztosítani, mely időtartama vízminőségi vizsgálatok szerint szükséges a szervetlen növényi tápanyagok koncentrációjának minimumra csökkentéséhez. A belsőségekből származó felszíni csapadékvizek — különösen a lefolyás kezdeti szakaszában — jelentős mértékben szennyezik az üdülés szempontjából frekventált sekély part menti vizeket (Benedek 1981). Javasoljuk ezért, hogy ahol erre topográfiailag lehetőség van, meg kell fordítani a belsőségi vízelvezetés jelenlegi irányát és a berek felé kell a belsőségi csapadékvizeket vezetni. Ezek a vizek a tervezett berek-tározókba kerülnének, ahonnan megtisztulva jutnának a Balatonba, így kedvezőbbé válnának a befogadási viszonyok, nagyobb fenékesésű csatornák lennének kialakíthatók, ezzel a belsőségek víztelenítése hatékonyabbá és biztonságosabbá is válna. A Balaton felé lefolyó vizek Balatonba történő bevezetési módját is meg kell változtatni. A jelentősebb vízhozamokat levezető vízfolyások, csatornák torkolatánál a Balaton medrébe a nagyobb vízmélységekig vezetőműveket kell építeni, ezáltal a tározás ellenére — főként szélsőséges árvíznél — a lefolyó szennyezettebb víztömegek a mélyebb Balaton mederbe vezethetők, ahol az elkeveredés jobban bekövetkezik és a szennyezettebb vizek nem rontanák a sekély parti vizek minőségét. 2.26. A vízgazdálkodás tervszerű környezetvédelmi tevékenysége az egyes vízgyűjtő egységekre vonatkozó vízi-környezetvédelmi programok kidolgozása és végrehajtása útján valósítható meg. A vízi környezet szennyezettsége, vagy veszélyeztetettsége szempontjából a Balaton kiemelt vízgyűjtőnek tekinthető, ezért itt komplex szemlélet alapján készítendők azok a vízminőségi szabályozási programok, amelyek figyelembe veszik a korszerű kutatási, tervezési és technológiai eredményeket. Ennek szellemében vázoltuk fel azokat a vízgyűjtőn végrehajtandó feladatokat, amelyek szükségesek a déli vízgyűjtőről a Balatonba jutó vizek minőségének javításához. Mivel ezek a feladatok költségigényesek és csak hosszabb időszak alatt lesznek végrehajthatók, jelentős mértékben megnő a vízgyűjtőn létesítendő tározók és sankoló terek szerepe. A szennyezés csökkentés és megelőzés műszaki eszközeinek számos megoldása áll rendelkezésre, amelyek közül e térségben a tározásos vízminőség-szabályozás megoldása látszik igen hatékonynak. A tározás ugyanis olyan vízminőség-védelmi beavatkozás, amely a természetes viszonyokat használja fel a vízminőség javítására. Vizsgálatainkból és eddigi kísérleteinkből megállapíthattuk, hogy a Balatont nagy mértékben terhelő berekvizek minősége megfelelő távozási idő elteltével javítható. Ez összefügg a huminsavas vizek azon tulajdonságával, hogy a valódi oldatként helyet foglaló fulvosavat fémhíd-kötés segítségével oly nagy molekulává polimerizálja, hogy az a vízből kicsapódik. Ezek a folyamatok eddig a Balatonban játszódtak le, növelve annak nagy szerves iszap terhelését. Tározókban e nehezen tisztítható vizeket visszatartva ott a vázolt mechanizmus szerint